Deutschland sucht den Superstar
3.fejezet; 4.rész
Miya szemszögéből
{ Akarat erő
Fontosabb lelki trauma nélkül néztem végig a hisztérikus kirohanásait a két lány rajongónak, miközben akaratlanul is rám tört a nosztalgia érzése. Lehetséges, hogy ha nem találkozunk a bandával, mi is ilyenekké válunk? Két esélyes. Hisz ha ilyen barbi-baba stílusban kell megjátszanom magam, akkor minden bizonnyal átkoznám magamat, hogy megszülettem. Másrészt pedig, nem érzem fontosságát annak, hogy ilyen szintre süllyedjek a legkedveltebb bandám társaságában. Látszik, hogy egyedül én gondoltam át a szituációt, mielőtt még véglegesen is leírtam volna magamat a banda előtt. Kibővült, hirtelen jött társaságuk lassan odébb vonult, s mindenki visszatért eredeti kerékvágásban gusztusosan ráfanyalodva étkeikre. Mindannyian buzgón ettünk, folyattuk a bort. Ha jól tippeltem, akkor az asztalra került ital 67-es év járatú volt, ami túlzottan minőségi volt ahhoz, hogy ne kóstoljam meg. Közben zsákszámra jöttek a feltörekvő beszédtémák is, amik egyre nagyobb időtartamig próbálták jó kedvre deríteni a díszes társaságot.
- Istenem!! - szólalt fel örömteli étkezésének mámorában, Gustav.
- Ez megér egy misét, még a Kölni koncertükön is!!
- Azért ne vigyük túlzásba. Nálam eléggé maradandó élményt okozott Nat félre sikerült sminkelése!! - miután a kacagás megkönnyítette Georg teli torkát, Nat mélyen elsüllyesztette magát az ülése árnyékban míg én a kezemmel ujjai között segítettem ki kínos helyzetéből. Bill a sértett tárgyaként enyhén felívelte száját, azzal az felidéző tekintetével barna szempárja közt. Majd bátyja zökkentette ki elmélkedéséből.
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem Miya erotikus tánca elterelte a figyelmet Bill ronda pofacsontozatáról! - csatlakozott perverz kijelentésével Tom az asztal eltért témájú hangulatához.
- Tom! Te még abban az ezüst villában is találsz erotikusságot! - vágtam vissza a gitárosnak, mire persze nagyobb röhögő roham kapta el a bandát. Egyedül Tom nem röhögött hevesen, inkább csak a jól bevált csöndes, végig sértett viselkedését produkálta. Természetesen, az este többi része is ilyen hangulatot árasztott, mind addig, mikor a kelleténél rosszabb érzés kapott el a tömérdek ételmennyiségtől mint kellene. Szélmalom körforgást szimuláltan ájuldoztam, testem szinte teljesen irányíthatatlanná vált. Néhány szó pedig önkénytelenül is szabadulni akart ajkaim között, amit ha jellemeznem kéne elég faragatlan hangnemben tettem közzé az összegyűlteknek. Ekkor Dimítryre futott minden tekintett monológjai közepette, én pedig korlátozótlan szavaimmal ott értem ahol tudtam.
- Te Dímitry! Te vagy a legnagyobb buzi a világon akit még maga Föld sem hordott a hátán. - traktáltam le a banda menedzserét, miután kiszámítva mindenki nagyot csodálkozott szavaimra. Egyedül Natalie nem helyeselte a dolgot, és félve összehúzódott mikor újból szóra nyitottam a számat.
- És hamár itt tartunk, tudtátok, hogy Bill éjjelente pornókat néz és engem helyez a főszerepébe?! - kotyogtam el mélyen lapolgatott titkát az énekesnek, amit azon az éjszakán saját hallásommal tapasztaltam meg a másik szobából történő tébolyult nyögéseiből. Bill mentegetően étele burkolásával hárította le magáról a csodálkozott szemeket, de nem kellett sokat várni, míg újabb áldozatot szedve áttértem a vígan kuncogó Tom Kaulitzra is.
- Jah és Nat. Azt hiszem jogod van tudni, hogy Tom csak azért hagyott ott téged mert azon a napon egy parkolóban felcsinált egy ribancot! - talán magam sem tudtam, hogy tudatomnál vagyok, de pillanatnyilag olyan felszabadultan éreztem magamat mikor kitártam az igazságot mindenkinek, hogy az már bűnnek minősül. De ez még ízelítő volt. A csattanót. szegény elkeseredett pillantásában Nataliet jutalmaztam meg, aki mindezt csak kitágult pupillával volt kénytelen végig hallgatni.
- És és persze a legjobbat a végére tartogattam. Natalie, nem vitás, kiba**ottul szerelmes beléd Bill!! És jól lenne ha ezt az érzést te is viszonoznád, baz* meg!! - egyszerre kellett szembenéznem mindenki dühös és az igazságra ráeszmélt tekintetével, ami kellően elég volt ahhoz, hogy gyáva mód eltűnjek az asztaltól, mielőbb mentve a bőrömet. Viszont ennek dacára, a lelkiismeretem hófehérebb volt mint a persil reklámokban szokás. Felállva az asztaltól pedig, az éterem erkélye felé vettem az irányt kikerülve mindenfelé felszólítást üllőállpotomhoz való maradásomra. Kiérve egy hatalmas adagot szippantottam abból a külvárosi szmogtól és cigarettától keveredő levegőből a tüdőmbe, némi józan kitisztulás reményében. Majd csendes magányomban, váratlanul az ajtó erős csattanására kellett rámeresztenem figyelmemet.
- Mond, normális vagy te?!!! - csapott meg Tom dühöngő hangneme és egyben alkoholos szájszaga két centiméteres távolságában.
- Volt egy alkunk, emlékszel?! - szegezte rám mély tekintetét, figyelemmel kísérve azt a ,,kivárt" félelmet belőlem.
- És ugyan, kit érdekel a te hülye és gátlástalan ajánlatod?!!
- Hmm...talán még hiteles is lenne a szádból, ha nem hallanám az a icipici aggodalmat a hangodon. - súrlódott közel a hallóérzékszervemhez, miután kellően visszadobtam 1 méternyi távolságba magamtól.
- Hiába a fáradozás, Tom! Már nincs semmi amit felhasználhatnál ellenem!! - íveltem föl, mint diadalmas nyertesként szemöldökömet. Tom viszont ezúttal se tartotta vissza magában indiszkrét mondatait, helyesbítsük inkább tetteit.
- Akkor majd emlékeztetlek rá!! - dörzsölt neki az erkély korlátjának, ezzel is rosszabbítva menekülési útvonalamat. Azt gondolná az ember, hogy most valami maradandó ütéssel fog véget érni ez a macska-egér játék, de szemmel láthatólag Tom igencsak habozott. De nem tudni mitől ez a hirtelen ingatagság, ami eleinte felbőszülten kezdte folyamatát. Csak nézett, semmi több. Engem pedig egyre jobban frusztrált mind a tekintete és a magabiztos testmozgása. Majd megdermedtségében ajkaimra tapasztotta szemgolyóját. Mindössze csak annyit láttam az előrejósolt tettéből, ahogy kacéran és izgatottsággal fűtötten végig húzza száján nyelvét, miután rövidesen letorkol azzal a hevesen mozgó szájszervével. Mikor a szenvedélyében és igen egyedi ,,nyelvi atlétikájában" leszabadult a számról, lelki nyugalmamra találva, csak arra tudtam összpontosulni, ahogy új meghódító területként átesett a nyakamon, azzal a férfiakhoz képest teltebb ajakival. Onnan kezdve már a végemet hirdettem. Hiába is vergődtem erőteljesen ölelése közt, mint egy hal kivégzésekor, hiszen már tudja a gyenge pontomat. Kísérteties volt azt hallani pár milliméterre, ahogy cupppogtatta rajtam felső és alsó ajkát. Mindezek tetejében, a gyorsan jött rosszul létem is rásegítette Tom kanos bepróbálkozásain. Így hát nem meglepő, hogy olyan érzéssel álltam vele szemben, mint egy pulykasült hálaadáskor. Egyre zsarnokabban vetette át ajkaimra aztán vissza a nyakamra száját, miközben alulról feltörekvő hosszú meleg ujjai a fehérneműm támasztó zsinórján tartózkodtak. Végül erényesen is tudtomra adta szándékát, ezzel a kijelentésével:
- Kívánlak! - hallatta át küszködve csókolózása közben, mire a félcsendben eléggé nyilvánvalóan felismerhető hangként a nadrágja cipzárját húzta le magáról. Most már teljes a rémület. A magáévá akar tenni, és én nem tehetek ellen semmit!! Akárcsak a kábulatot okozó drog, úgy hatott rám ez a rosszul időzített fájdalom és Tom tüzes csábítgatása. Szinte tőrként felszúrta a szívemet ez a kései nyögés roham, amit csakúgy szakadatlanul osztott Tom tüdőjén keresztül. S mikor már kellően intim távolságba kerültem az intenzíven feltápászkodó nemi szervével, Nat szólalt föl szexuális zaklatóm háta mögött.
- Te rohadt, nyomorult állat!!! - öldöklő nézéssel üdvözölte Tom nem kívánt jelenlétét, amire kisvártatva Tom is felkapta a fejét. Oda sétált a hősként feltörekvő Nat elé, majd hozzá tette:
- Veled sokkal könnyebb dolgom lesz! - súrolta végig horizont vonalát Nat tekintélyesen nagy mell csodáin kiegészítve perverz mondatát. Nekem pedig ez a kis jelenet épp elég volt ahhoz, hogy a táskám markolásában egy nagyobb lendítéssel az aszfaltra küldjem drága gitárosunkat, Tomot. Natalie rémülten nézte végig rögtönzött védekezési technikámat, s kérdőre is vont.
- Miya... tudod te mit tettél?
- Ha jól látom, akkor épp egy pedofil ge**t küldtem a padlóra. - helyszínelten válaszoltam rosszullétem magaslatán. Nat persze lelki állapotom látszanál azonnal segédkezet nyújtva segített vissza az éterembe, majd a megszállt hotelbe is. Ilyen egy igazi barátnő, nem igaz? Az ágyon való fetrengésében még arra is futotta a szabad, békés perceimből, hogy mindazt a tömérdek finom ételt egy másodperc leforgása alatta wc-be küldjem. ,, Hurrá! "
- Mos már jobb?
- Jobb lenne ha most azonnal megdöglenék!
- Ugyan ne mondj már ilyeneket!
- Szerintem sok okom lenne rá, hisz egy perc ezelőtt Tom meg akart erőszakolni! - jelentettem ki barátnőmnek, ami persze meg tette a határozott néma csönd moraját a hotel szobánkban, kb 2 percen át. ,, Mégis, hogy jutott ilyen a fejébe Tomnak? Honnan jött már a puszta gondolat, hogy majd erőszakkal leteper az éterem erkélyén?! "
- De pontosan mi történt? Nem elég ha csak ennyivel oldod meg a dolgot, mert akkor nem igen tudnék segíteni benne. - felelte Nat kezét együtt érzően és egy kis lendülettel kölcsönözve, hogy belekezdjek a mesélésembe.
- Mikor kimentem az erkélyre az ajtó csapkodására lettem figyelmes. És miután megjelent, akaratosan is leorrolt....majd megcsókolt.
- Megcsókolt? De mégis hogy?
- Most az akarod tudni, hogy hogyan is történt vagy mondjam el részletesen milyen szájtechnikával csinálta??!! - vontam kérdőre mérgemben.
- Nem. Csak arra volt kíváncsi, hogy előzményekkel smárolt le, vagy csakúgy.
- Csakúgy! - Nat elégedettséget vágó gesztikulálásában elmosolyodott, amit persze még én sem bírtam hova tenni.
- Min mosolyogsz, ha szabad tudnom?!!
- Miya!! Lehet, hogy most elsőnek nem fogsz hinni a szavaimnak, de ha olyan könnyen megcsókolt akkor nem lehet más a háttérben mint az, hogy ... - bár ne gondoltam volna arra szóra. Sőt, még szót sem hagytam ennek kibontakozására.
- Neeeemm!! Nem hiszem, hogy "ahhoz" le kellett volna tepernie!!!
- De Miya. Minden pasi ilyen. Mikor valamibe belefognak, azt nem fogják egyhamar abba hagyni. És Tomnál épp ez az önkontroll maradt el.
- Neemmmmmmmm!!!!!!!!!!!! - ellenkeztem erényesen saját barátnőm szavahihető beszédével.
- Szerelmes beléd! - pontosan ez volt az a mondat, amit ha akartam volna hallani akkor sem tettem volna. Mennyire nagy súlyt sugall már a szerelem szó kimondása, mert akkor minden tett értelmet nyerne benne, Tomban. De én túlságosan is makacs voltam ahhoz, hogy naivan elhiggyem mindezt.
- Csak akkor hiszem el, ha az illető ezt meg is erősíti! - majd ezzel a záró párbeszéddel becsaptam magam után az ajtót, és most először Nat nélkül helyeztem párnámra a fejemet álom után kívánkozva.
- Istenem!! - szólalt fel örömteli étkezésének mámorában, Gustav.
- Ez megér egy misét, még a Kölni koncertükön is!!
- Azért ne vigyük túlzásba. Nálam eléggé maradandó élményt okozott Nat félre sikerült sminkelése!! - miután a kacagás megkönnyítette Georg teli torkát, Nat mélyen elsüllyesztette magát az ülése árnyékban míg én a kezemmel ujjai között segítettem ki kínos helyzetéből. Bill a sértett tárgyaként enyhén felívelte száját, azzal az felidéző tekintetével barna szempárja közt. Majd bátyja zökkentette ki elmélkedéséből.
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem Miya erotikus tánca elterelte a figyelmet Bill ronda pofacsontozatáról! - csatlakozott perverz kijelentésével Tom az asztal eltért témájú hangulatához.
- Tom! Te még abban az ezüst villában is találsz erotikusságot! - vágtam vissza a gitárosnak, mire persze nagyobb röhögő roham kapta el a bandát. Egyedül Tom nem röhögött hevesen, inkább csak a jól bevált csöndes, végig sértett viselkedését produkálta. Természetesen, az este többi része is ilyen hangulatot árasztott, mind addig, mikor a kelleténél rosszabb érzés kapott el a tömérdek ételmennyiségtől mint kellene. Szélmalom körforgást szimuláltan ájuldoztam, testem szinte teljesen irányíthatatlanná vált. Néhány szó pedig önkénytelenül is szabadulni akart ajkaim között, amit ha jellemeznem kéne elég faragatlan hangnemben tettem közzé az összegyűlteknek. Ekkor Dimítryre futott minden tekintett monológjai közepette, én pedig korlátozótlan szavaimmal ott értem ahol tudtam.
- Te Dímitry! Te vagy a legnagyobb buzi a világon akit még maga Föld sem hordott a hátán. - traktáltam le a banda menedzserét, miután kiszámítva mindenki nagyot csodálkozott szavaimra. Egyedül Natalie nem helyeselte a dolgot, és félve összehúzódott mikor újból szóra nyitottam a számat.
- És hamár itt tartunk, tudtátok, hogy Bill éjjelente pornókat néz és engem helyez a főszerepébe?! - kotyogtam el mélyen lapolgatott titkát az énekesnek, amit azon az éjszakán saját hallásommal tapasztaltam meg a másik szobából történő tébolyult nyögéseiből. Bill mentegetően étele burkolásával hárította le magáról a csodálkozott szemeket, de nem kellett sokat várni, míg újabb áldozatot szedve áttértem a vígan kuncogó Tom Kaulitzra is.
- Jah és Nat. Azt hiszem jogod van tudni, hogy Tom csak azért hagyott ott téged mert azon a napon egy parkolóban felcsinált egy ribancot! - talán magam sem tudtam, hogy tudatomnál vagyok, de pillanatnyilag olyan felszabadultan éreztem magamat mikor kitártam az igazságot mindenkinek, hogy az már bűnnek minősül. De ez még ízelítő volt. A csattanót. szegény elkeseredett pillantásában Nataliet jutalmaztam meg, aki mindezt csak kitágult pupillával volt kénytelen végig hallgatni.
- És és persze a legjobbat a végére tartogattam. Natalie, nem vitás, kiba**ottul szerelmes beléd Bill!! És jól lenne ha ezt az érzést te is viszonoznád, baz* meg!! - egyszerre kellett szembenéznem mindenki dühös és az igazságra ráeszmélt tekintetével, ami kellően elég volt ahhoz, hogy gyáva mód eltűnjek az asztaltól, mielőbb mentve a bőrömet. Viszont ennek dacára, a lelkiismeretem hófehérebb volt mint a persil reklámokban szokás. Felállva az asztaltól pedig, az éterem erkélye felé vettem az irányt kikerülve mindenfelé felszólítást üllőállpotomhoz való maradásomra. Kiérve egy hatalmas adagot szippantottam abból a külvárosi szmogtól és cigarettától keveredő levegőből a tüdőmbe, némi józan kitisztulás reményében. Majd csendes magányomban, váratlanul az ajtó erős csattanására kellett rámeresztenem figyelmemet.
- Mond, normális vagy te?!!! - csapott meg Tom dühöngő hangneme és egyben alkoholos szájszaga két centiméteres távolságában.
- Volt egy alkunk, emlékszel?! - szegezte rám mély tekintetét, figyelemmel kísérve azt a ,,kivárt" félelmet belőlem.
- És ugyan, kit érdekel a te hülye és gátlástalan ajánlatod?!!
- Hmm...talán még hiteles is lenne a szádból, ha nem hallanám az a icipici aggodalmat a hangodon. - súrlódott közel a hallóérzékszervemhez, miután kellően visszadobtam 1 méternyi távolságba magamtól.
- Hiába a fáradozás, Tom! Már nincs semmi amit felhasználhatnál ellenem!! - íveltem föl, mint diadalmas nyertesként szemöldökömet. Tom viszont ezúttal se tartotta vissza magában indiszkrét mondatait, helyesbítsük inkább tetteit.
- Akkor majd emlékeztetlek rá!! - dörzsölt neki az erkély korlátjának, ezzel is rosszabbítva menekülési útvonalamat. Azt gondolná az ember, hogy most valami maradandó ütéssel fog véget érni ez a macska-egér játék, de szemmel láthatólag Tom igencsak habozott. De nem tudni mitől ez a hirtelen ingatagság, ami eleinte felbőszülten kezdte folyamatát. Csak nézett, semmi több. Engem pedig egyre jobban frusztrált mind a tekintete és a magabiztos testmozgása. Majd megdermedtségében ajkaimra tapasztotta szemgolyóját. Mindössze csak annyit láttam az előrejósolt tettéből, ahogy kacéran és izgatottsággal fűtötten végig húzza száján nyelvét, miután rövidesen letorkol azzal a hevesen mozgó szájszervével. Mikor a szenvedélyében és igen egyedi ,,nyelvi atlétikájában" leszabadult a számról, lelki nyugalmamra találva, csak arra tudtam összpontosulni, ahogy új meghódító területként átesett a nyakamon, azzal a férfiakhoz képest teltebb ajakival. Onnan kezdve már a végemet hirdettem. Hiába is vergődtem erőteljesen ölelése közt, mint egy hal kivégzésekor, hiszen már tudja a gyenge pontomat. Kísérteties volt azt hallani pár milliméterre, ahogy cupppogtatta rajtam felső és alsó ajkát. Mindezek tetejében, a gyorsan jött rosszul létem is rásegítette Tom kanos bepróbálkozásain. Így hát nem meglepő, hogy olyan érzéssel álltam vele szemben, mint egy pulykasült hálaadáskor. Egyre zsarnokabban vetette át ajkaimra aztán vissza a nyakamra száját, miközben alulról feltörekvő hosszú meleg ujjai a fehérneműm támasztó zsinórján tartózkodtak. Végül erényesen is tudtomra adta szándékát, ezzel a kijelentésével:
- Kívánlak! - hallatta át küszködve csókolózása közben, mire a félcsendben eléggé nyilvánvalóan felismerhető hangként a nadrágja cipzárját húzta le magáról. Most már teljes a rémület. A magáévá akar tenni, és én nem tehetek ellen semmit!! Akárcsak a kábulatot okozó drog, úgy hatott rám ez a rosszul időzített fájdalom és Tom tüzes csábítgatása. Szinte tőrként felszúrta a szívemet ez a kései nyögés roham, amit csakúgy szakadatlanul osztott Tom tüdőjén keresztül. S mikor már kellően intim távolságba kerültem az intenzíven feltápászkodó nemi szervével, Nat szólalt föl szexuális zaklatóm háta mögött.
- Te rohadt, nyomorult állat!!! - öldöklő nézéssel üdvözölte Tom nem kívánt jelenlétét, amire kisvártatva Tom is felkapta a fejét. Oda sétált a hősként feltörekvő Nat elé, majd hozzá tette:
- Veled sokkal könnyebb dolgom lesz! - súrolta végig horizont vonalát Nat tekintélyesen nagy mell csodáin kiegészítve perverz mondatát. Nekem pedig ez a kis jelenet épp elég volt ahhoz, hogy a táskám markolásában egy nagyobb lendítéssel az aszfaltra küldjem drága gitárosunkat, Tomot. Natalie rémülten nézte végig rögtönzött védekezési technikámat, s kérdőre is vont.
- Miya... tudod te mit tettél?
- Ha jól látom, akkor épp egy pedofil ge**t küldtem a padlóra. - helyszínelten válaszoltam rosszullétem magaslatán. Nat persze lelki állapotom látszanál azonnal segédkezet nyújtva segített vissza az éterembe, majd a megszállt hotelbe is. Ilyen egy igazi barátnő, nem igaz? Az ágyon való fetrengésében még arra is futotta a szabad, békés perceimből, hogy mindazt a tömérdek finom ételt egy másodperc leforgása alatta wc-be küldjem. ,, Hurrá! "
- Mos már jobb?
- Jobb lenne ha most azonnal megdöglenék!
- Ugyan ne mondj már ilyeneket!
- Szerintem sok okom lenne rá, hisz egy perc ezelőtt Tom meg akart erőszakolni! - jelentettem ki barátnőmnek, ami persze meg tette a határozott néma csönd moraját a hotel szobánkban, kb 2 percen át. ,, Mégis, hogy jutott ilyen a fejébe Tomnak? Honnan jött már a puszta gondolat, hogy majd erőszakkal leteper az éterem erkélyén?! "
- De pontosan mi történt? Nem elég ha csak ennyivel oldod meg a dolgot, mert akkor nem igen tudnék segíteni benne. - felelte Nat kezét együtt érzően és egy kis lendülettel kölcsönözve, hogy belekezdjek a mesélésembe.
- Mikor kimentem az erkélyre az ajtó csapkodására lettem figyelmes. És miután megjelent, akaratosan is leorrolt....majd megcsókolt.
- Megcsókolt? De mégis hogy?
- Most az akarod tudni, hogy hogyan is történt vagy mondjam el részletesen milyen szájtechnikával csinálta??!! - vontam kérdőre mérgemben.
- Nem. Csak arra volt kíváncsi, hogy előzményekkel smárolt le, vagy csakúgy.
- Csakúgy! - Nat elégedettséget vágó gesztikulálásában elmosolyodott, amit persze még én sem bírtam hova tenni.
- Min mosolyogsz, ha szabad tudnom?!!
- Miya!! Lehet, hogy most elsőnek nem fogsz hinni a szavaimnak, de ha olyan könnyen megcsókolt akkor nem lehet más a háttérben mint az, hogy ... - bár ne gondoltam volna arra szóra. Sőt, még szót sem hagytam ennek kibontakozására.
- Neeeemm!! Nem hiszem, hogy "ahhoz" le kellett volna tepernie!!!
- De Miya. Minden pasi ilyen. Mikor valamibe belefognak, azt nem fogják egyhamar abba hagyni. És Tomnál épp ez az önkontroll maradt el.
- Neemmmmmmmm!!!!!!!!!!!! - ellenkeztem erényesen saját barátnőm szavahihető beszédével.
- Szerelmes beléd! - pontosan ez volt az a mondat, amit ha akartam volna hallani akkor sem tettem volna. Mennyire nagy súlyt sugall már a szerelem szó kimondása, mert akkor minden tett értelmet nyerne benne, Tomban. De én túlságosan is makacs voltam ahhoz, hogy naivan elhiggyem mindezt.
- Csak akkor hiszem el, ha az illető ezt meg is erősíti! - majd ezzel a záró párbeszéddel becsaptam magam után az ajtót, és most először Nat nélkül helyeztem párnámra a fejemet álom után kívánkozva.
***
Kora reggel, mikor az átélt pillanataim a valóságból átvergődtek az álmaimban, egy hatalmas sikoltással üdvözölte a hajnali órákat. Az ébresztőm 5 órányi kimaradással jelezte a kijelzőn, hogy pontosan 04.00 óra van. A rémálmaim a tegnapi eseményekre terelődtek vissza, mikor is Nat védelme nélkül Tommé lettem azon az éjszakán. Egyedül az arcom végig simításban éreztem igazán, hogy az álomszerű zokogásom a rendes éjszakában is végig kísért. Olyannyira erőltetett volt minden álomkép, hogy mostanra már az se lepne meg ha valóban megtörténne. Álmatag állapotomban sétáltam a tükör felé, minután szokványosan helyet foglalva órákon át a fésűt sörtéit húzattam át hosszú fekete hajam között, tovább merengve a tegnapon. ,, Ha szeret egy ember, akkor akarattal tartana maga közt szerelmét, avagy ha tényleg szeretne akkor nem erőltetné a dolgot? De vajon az is igaz, hogy ha ragaszkodik valamihez az ember akkor azt soha nem ereszti el? " Kételyekkel teli gondolataimban szórványosan tekingettem magamat, egyre jobban belemélyülve a már megszokott fésülésemben. Aztán véget vetve haszontalan tevékenységemnek, újból az ágyra heveredtem. A beszűrődő napfényt csóváját csodáltam, miközben Nat szavai jártak a fejembe. ,, Szerelmes beléd!! " Alig bírtam hinni az elhangzott szavaknak. Egyszerűen túlontúl logikátlannak találtam az egészet. Vagy épp ellenkezőleg? Az rémiszt meg, hogy tényleg igazság szűrődött ki Nat beszédéből? Igaz, már nem az első tapasztalan vagyok ebben, de Tom mégis tud ezen változtatni. Hiszen jól tudja mindenki, hogy Tomnál a csajok csak a felső indexet jelentik. És ha mégis is megkötné a kezét, azt megfontoltan és bátran védelmezni fogja még az élete árán is. Nem is tudom, hogy most egyszerre kéne mázlistának és áldozatnak kikiáltani magam. Lehetséges, hogy bennem nincs is meg az a szerelem amit ő szeretne előhozni belőlem? Vagy az is lehet, hogy túlzott kétségbeesésemben mégis biztonságban érzem magam mellette? A választ még én sem tudom. Mindig is az volt a probléma, hogy az eszem dinamikus lüktetésében léptem a lépteimet, de most végre itt az ideje kideríteni mint is érez a szívem. Talán, elhamarkodott ballépés lenne, de mindenképp eredményes. Így hát nincs mit tennem, szembe kell nézzek Tom barna szemivel. Rohamosan föl is kaptam magamra a fehér, selyem halóingemet, miután megtorpantam Tom szobájának ajtaja előtt. Négy erős kopogás keltette fel Tomot, amit hangos és ájult felszólításban mondott.
- Megyek máár!! - majd egy mély ásítás közepette, az ajtó feltárva megdöbbent kilétemben.
- Miya? Mégis mit - rögtön a szavába vágtam.
- Tom!! Kérlek most őszintén válaszolj arra, amit most kérdezni fogok!! - ellenkezés nélkül nézett komolyan, s azonnal felhökkent mikor meglátta hulló könnyeimet arcomon.
- Mit érzel mégis irántam?!! - szemei azon perc kikerekedtek, s hatalmas nyeléseivel türtőztette magát meglepettségében. Ehelyett csak némán hallgatott, tartva a válasz adástól.
- Mond ki!! Tudod azt a szót!! Kilenc betű...3 magánhangzó! - vezettem rá a feleletére, hogy mielőbb tudassa velem. És mikor szóra nyílt a szája, a halk dadogása eresztette meg még jobban könnyeim áradását.
- Én...sze...szer...
- Igen Tom! pontosan ezt akartam hallani! - majd elviharzottam onnan. ,, Félt kimondani!! FÉLT KIMONDANI!! Hogy is hihettem, hogy majd az ellenkezője fog történni?!! " Lelki vigaszként vetődtem vissza a párnámra, amit lassan de érezhetően átitattam könnyeim záporával.