Tom: Igen,Bill sajnos elveszítette a hangját a marseillei show után. A következő napokat ezután Berlinben töltötte,hogy lássa egy specialista. Először pihennie kellett,és miután másodjára is látta az orvos nyilvánvaló volt,hogy Billnek műtét alá kell vetnie magát a hangszálai miatt. De már jól van! Nem beszélhet és nevethet tíz napig (nevet) és ez egy nagyon nehéz feladat számára,mert normális esetben egyfolytában csak beszél. Most mindent leír egy füzetbe - csak így tud kommunikálni ezekben a napokban. A tíz nap után pedig egy intenzív hang-rehabilitáció időszaka következik. Az orvos nagyon elégedett a gyógyulási folyamattal és abban is optimista,hogy Bill hangja ugyanolyan lesz a teljes terápia után,mint ezelőtt. Bill nagyon örül,hogy maga mögött tudhatja a műtétet. Alig várja,hogy visszatérhessen a színpadra és fellépjen!

Georg: Arra használjuk ki az időt,hogy a barátainkkal és családunkkal legyünk,és pihenünk egy kicsit.

Tom: Én Billel vagyok egész idő alatt és támogatom. És persze elvégezzük az összes olyan munkát,amit Bill nélkül is el tudunk.

Tom: Nagyon boldogok vagyunk,mert nemrég hagytunk jóvá egy csomó nyári fesztivált Európa-szerte,júniustól kezdődően. Persze vannak,akik korábbi időpontokról is beszélnek (nevetés). Nincs kétség: Billnek amint szabad lesz,egyből felpattan a színpadra és már mindannyian alig várjuk,hogy ismét láthassuk a rajongóinkat. Annyira nagyszerűek voltak,még miután töröltük is a showkat. Rengeteg támogatásról és szeretetről tettek bizonyságot,és mi ezt nagyon meg szeretnénk nekik köszönni és visszatérni hozzájuk,amilyen hamar csak lehetséges.

Gustav: Meg vagyunk lepődve,mert az album a kanadai slágerlistákon a 6. helyen áll!

Tom: Igen,ez tényleg elképesztő. Tulajdonképpen el sem hisszük. Nem is feltételeztük volna. Csak azt reméljük,hogy a fanokat összehozza majd a zenénk és a dalszövegek,hogy érezzék át (mosolyog). Én személyesen abban reménykedem,hogy több időt tölthetek majd el azokkal a gyönyörű hölgyekkel,akiket láttam az első utazásunk során.

Tom: (nevet) Oh igen! Mindig azt mondjuk,hogy rémálom lenne olyan közönség előtt játszani,ami csak tapsol és nem visít. Imádjuk ezt az izgatottságot. A rajongóink nagyon energikusak,nagyon intenzívek - ők a legjobb fanok a világon. És teljesen el voltunk ámulva,amikor rá kellett jönnünk,hogy az amerikai fanok is ugyanezt az energiát produkálták. Imádtuk és alig várjuk,hogy visszatérjünk.

Tom: Eddig még nem volt senkivel sem együttműködésünk. De ahogyan mondani szokták: "Soha ne mondd,hogy soha!" De semmi ilyen sincs jelenleg tervbe véve.

Georg: Az írás egy folytonos eljárás. Mindig találunk rá időt,hogy leüljünk a hangszereinkkel,még a tunébuszban is.

Tom: Úgy van. Néha akad egy ötletem,és eljátszom Georgnak. Vagy odamegyek Billhez és megkérdezem tőle,mit gondol róla vagy hogy van-e neki a zenéhez egy dalszöveg-ötlete. Vagy Bill ír pár dalszöveget,mi pedig megcsináljuk hozzá a zenét. Bill egyébként állandóan ír. Mindig hurcol magával egy darab papírt és egy tollat arra az esetre,ha eszébe jutna valami (nevetés). Bele kellene nézned a könyvébe,állandóan ír valamit,még most is. Lehetetlen megállítani ezt a gyereket.

Tom: Nos,Bill mindig németül ír. Ez az anyanyelvünk és az a nyelv,amivel a legjobban ki tudja fejezni önmagát és az érzéseit (nevetés),és hogy őszinte legyek,az angol tudásunk még mindig túl rossz ahhoz,hogy angolul írjunk. Még egy angolul beszélő barátnővel is,az sokat segítene,de a dalszövegek először németül íródnak meg és csak azután fordítják le angolra.

Tom: Mi őszintén nem gondoltunk volna ilyen sokat. De persze nagyszerű megnyerni egy díjat.

Georg: Különösen azokat,amiket a fanok szavaznak meg.

Tom: Igen,mert ez egy nagyszerű és intenzív visszajelzés. De ez nem úgy szokott lenni,hogy leülünk azon gondolkozni,hogy legközelebb melyik díjat nyerhetnénk meg. Mindenre,ami eddig megtörtént velünk egyáltalán nem is számítottunk. Megkapni a World Music Award-ot,jelölve lenni az MTV European Music Award-on ezekkel az óriási és nagyszerű nemzetközi művészekkel,akik mindig is ott voltak,megosztani velük a színpadot azon az estén és végül megnyerni a díjat - soha egyikőnk sem képzelt volna el ehhez hasonlót pár évvel ezelőtt,amikor még csak ültünk a magdeburgi próbatermünkben,egy lemezszerződésről álmodozva. Mindig is azt akartuk,hogy élőben játszhassunk azok előtt az emberek előtt,akik szeretik a zenénket. Minden,ami máig történt messze túlszárnyal az álmainkon. És ez néha tényleg hihetetlennek tűnik.

Tom: Nagyon nehéz egyet kiemelni,miután már annyi elképesztő helyszínen és koncerten játszottuk. Valami mindig történik,ez igazán nagyszerű dolog (nevetés),mint amikor az egyik shown valaki egy elemet dobott Georgnak. Ő tulajdonképpen ezt imádja,szóval ne tétovázzatok továbbra sem!

Georg: Ahhhhhh!

Tom: Mindig vannak feliratok,amik megnevettetnek minket a showk során (nevet) - csak szeretném,hogy több felirat szóljon Georgnak.

Georg: Ahhhhh! Én valójában örülök,hogy nem kapok ahhoz hasonló feliratokat,mint a "Tom,b*zd meg!"

Tom: (nevet) Oh,ugyan már! Ez Franciaországban volt,és a lány németül írta a feliratot. Mindannyian tudjuk,hogy azt akarta mondani,hogy "Tom,b*ssz meg!" és biztos vagyok benne,hogy minden este ilyen feliratokért imádkozol. De hogy visszatérjünk a kérdésedre: Párizsban játszani az Eiffel-toronynál 500.000 ember előtt - ez mindenképp egy felejthetetlen pillanat volt.

Mindenki: Igen!

Tom: Három európai turnén játszani,ez hihetetlen számunkra. És az az esély is,hogy mehetünk játszani Kanadába és az Államokba,megtudni azt,hogy minden show teltházas - ez még mindig hihetetlen nekünk és valami totál felejthetetlen. Ez nem túl gyakran történik meg egy német bandával,érted.

Tom: Igen,mindig be vagyunk sózva,amikor szóba kerülnek a videóink. Mindig vannak ötleteink,amikor a dalok íródnak,ilyenkor levetítjük őket magunkban,aztán kidolgozzuk a rendezővel.

Tom: (nevet) Tudod,Magdeburg,ahonnan jöttünk az egy kis város,nem igazán ismert annyira,mint ahonnan a nagy bandák szoktak kikerülni.

Georg: (nevet) Egyáltalán nem. És ez tényleg nem az a hely,ahol pruducerek és a lemezcégek emberei keresgélnek a tehetségek után,akikkel együt dolgozhatnának és aláírnának.

Tom: (mosolyog) Igen,tényleg szerencsések voltunk. De tulajdonképpen sosem befolyásolt semmi ebben,mert a saját ízlésünk szerint zenélünk,ezért különbözik annyira - sosem tetszett nekünk EGY előadó vagy banda. Én legjobban német hip-hopot hallgatok. Bill Nena-t szereti és kedveli a Coldplay-t,Keane-t,Green Day-t és a Placebo-t - a hangulatától függ.

Gustav: Én szeretem a Foo Fighters-t és a Metallica-t.

Georg: Én sokat hallgatom a legutóbbi Jimmy Eat World albumot és még mindig nagy Oasis fan vagyok.

Tom: Mindig a saját hangzásvilágunkat akartuk létrehozni,csinálni a saját dolgainkat. Tulajdonképpen a mi zenénk az a zene,amiben mindannyian megegyezünk. És természetesen ebből az lett,hogy elkezdtünk zenélni a próbatermünkben.

(Mindenki nevet)

Tom: (nevet) Sajnos itt rossz emberekhez szóltál! Utáljuk azokat az embereket,akik szükségüknek érzik,hogy megmondják hogyan csinálj dolgokat,és hogyan zajlik az élet. Mi úgy gondoljuk,hogy mindenkinek a saját dolgát kell csinálnia,hogy megtalálja a saját útját és tapasztalatokat szerezzen. Mi mindig is ezt tettük. Megvoltak a saját ötleteink,a saját dolgainkat akartuk csinálni. Az emberek annyira meg tudják ezt neked mondani,és így mindig máshogyan lesz (mosolyog). Szóval,ha tanácsot kellene adnunk,akkor ez lenne: Mindig a saját dolgodat csináld,és ha zenész vagy,zenélj olyan sokat,amennyit csak lehetséges.