Deutschland sucht den Superstar
2.fejezet; 25.rész
Miya szemszögéből
{ A csábítás küszöbén
És ismét kutya szorítóba kerültem Bill jelenlétében, hála drága barátnőmnek. A hosszútávra beállt csend szótlan tétlenségemet hangsúlyozta egyre feltűnőbbé, míg Bill....nos, csak lesett maga elé. Helyeselve illetlen gondolatomat, miszerint mielőbb el kell tűnnöm erről a helyről, kikerülve ebből a kínos légkörből, egyre nagyobb késztetés adott rá, hogy ezt gyakorlatban is alkalmazzam. De, az én hirtelen feljövő stratégiám hamar veszni látszott mikor Bill erős kéz markolása közt a karom tájékán hátrálni akaródzott.
- Talán akarsz valamit? - meglepetten tettem föl ezt a szemrehányó kérdésemet, csupán a váratlanul előjövő beszélgetés partnerre találó gesztusában.
- Miya. Tudom, hogy mi zajlik közted és bátyám között. - válaszolta lesütött füstös sminkkéjű szemével a padló irányába.
- És? - tágultak ki pupilláim, kissé beletolongva Bill tekintetszférájában.
- Én megértem....meg minden. Csak egyre kérlek még utoljára... - kivárt hatást keltve hagyott szünetet kíváncsiságot gerjesztő hangnemében, én pedig rosszat sejtve enyhén felíveltem szemöldök csontomat alapállapotából. Bill szótlanul tovább múlatata az időt, majd kis váratva indiszkréten hozzásúrlódott arcával az enyémhez a fülemig érve, s csak ennyit tett hozzá riadalmat keltő viselkedésében:
- Csak még egyszer....csókolj meg! - bökte ki mély szüneteket hallatva ajkai segítségével. Az eddigi felhatalmazódott kíváncsiságomat intenzíven felváltotta ismét a döbbenet, mert sehogy se jutott el a tudatalattimban a miért kérdésemre a válasz.
- Nem tehetem. - elutasítóan elfordítottam a fejem tekintete irányából, miközben mondatom elhangzotta után nem szívesen látott kézfejek ragadták meg vállamat elégedetlenséget sugallva az előttem álló személyből.
- Kérlek!! Csak egyet! - kiújult nyakmozgásában kereste ajkaimhoz vezető, legkönnyebben meghódítható útvonalát, de a kívánkozására csak jól bemért ütlegelő módszerek találtak. Bár, ha nem is olyan könnyű elhinni, a fellángolás továbbra sem szakította meg folyamatát. Védekező hadműveletem a fal sarkának ütődött, Bill kezei pedig kihasználtan előre kaptak és leszorították a még jó biztonságot nyújtó kapálódzó végtagjaimat. Mire következetesen nyilvánossá tette az előbb elhangzott szándékát rajtam. Az eleinte megtörtént csókolózást, most felváltotta a csüggedhetetlen kéj, amit Bill már sehogy sem tudott magában tartani. Erőszakosan ízlelgetett belülről, én még sem tudtam ellene semmit tenni. Valahányszor fölém kerekedik egy ilyen kanos hímnemű lény, mindig övön aluli ütéssel ajándékoz meg. Pedig mellette szóljon, hogy nem vagyok az az engedékeny és könnyen befolyásolható kislány, viszont ennek a csóknak is aligha tudott volna valaki ellenállni.
- Bill!!! - már majdnem engedettem kísértésének, mikor nyöszörögni kezdtem fogva tartó két ajkai közt. Ő viszont ezúttal sem vett vissza a tempóból, épp ellenkezően reagálta le figyelmeztető célzásomat.
- Kérlek! Próbáld meg... - zökkent ki nyelvgyakorlatában, majd újból a fülemhez érve, ismét suttogva adta közre szavait. Egyik kezem, mely mindez ideáig a mellkasán hevert, most a saját keze közé került egy könnyed legyintéssel feltapasztva a falra azt. Gondolatom kétellyel teli ábrándokat keltett bennem, ami még inkább felbőszített, főleg úgy, hogy Bill most mellkasi részem nőiségét szemezte ki magának. Ám, még mielőtt megtörtént volna az, amit késztetően Bill hajtott volna végre, semmilyen okból hirtelen félbe szakadt. A felizzott szemek váratlanul a talpa irányába terelődtek, míg a szenvedélyes arcmimikát a kiábrándultság helyettesítette. Bill számára lassan eljutott a tény, hogy igenis elég az erőszakosságából, hisz úgyis érzi a viszonzás hiányát. És én amilyen könnyed lelkű, megsajnáló bolydult lélek vagyok, megint megesett rajta a szívem.
- Elengedsz? - kérleltem békés hangulatában, mire hála, igen válasz helyett lekerült rólam a fogvatartott testtartása.
- Bocsáss meg.
- Megbocsátok. - feleltem elnézően, tekintettel az időszakos hóromváltozásaira. ,, Hisz ő is csak egy pasi. "
- Úgy érzem, nincs mit ezen változtatni.
- Azt mondod? - került szemembe barna tekintette.
- Nem mondom. Érzem...és bizonyára te is. - magyarázkodtam két centis távolságra tőle, vigasztalásul.
- De Bill. Még számtalan nő él még ezen a Föld nevű bolygón. Csak ne félj megtalálni az igazit. - helyeztem kezem megnyugtatólag arccsontjára, miután végérvényesen búcsút intve kusza kapcsolatunknak, az arcára leheltem egy apró csókot. Néhány lépéssel előnybe jutva, döntöttem egy 180 fokkos fordult mellett, csak ennyit hozzá téve szakításunk dialógusához:
- És az a valaki, lehet, hogy csak két szobányira van tőled! - kacsintottam rá, jól értelmezhetőbbé téve célzásomat amit most drága barátnőmre, Natra hangsúlyoztam főként. Nem is kellett boldogság hormont termelnem maga a hír közlése során gyerekkori barátnőmben, hisz Nat csak pár méterre torpant meg a fal küszöbénél kukucskálva. Hamarosan velem párhuzamosan ő is elmosolyodott, miközben hátam mögül, Bill után csak a halvány de mégis hallható ajtó húzódás hallatszott.
- Talán akarsz valamit? - meglepetten tettem föl ezt a szemrehányó kérdésemet, csupán a váratlanul előjövő beszélgetés partnerre találó gesztusában.
- Miya. Tudom, hogy mi zajlik közted és bátyám között. - válaszolta lesütött füstös sminkkéjű szemével a padló irányába.
- És? - tágultak ki pupilláim, kissé beletolongva Bill tekintetszférájában.
- Én megértem....meg minden. Csak egyre kérlek még utoljára... - kivárt hatást keltve hagyott szünetet kíváncsiságot gerjesztő hangnemében, én pedig rosszat sejtve enyhén felíveltem szemöldök csontomat alapállapotából. Bill szótlanul tovább múlatata az időt, majd kis váratva indiszkréten hozzásúrlódott arcával az enyémhez a fülemig érve, s csak ennyit tett hozzá riadalmat keltő viselkedésében:
- Csak még egyszer....csókolj meg! - bökte ki mély szüneteket hallatva ajkai segítségével. Az eddigi felhatalmazódott kíváncsiságomat intenzíven felváltotta ismét a döbbenet, mert sehogy se jutott el a tudatalattimban a miért kérdésemre a válasz.
- Nem tehetem. - elutasítóan elfordítottam a fejem tekintete irányából, miközben mondatom elhangzotta után nem szívesen látott kézfejek ragadták meg vállamat elégedetlenséget sugallva az előttem álló személyből.
- Kérlek!! Csak egyet! - kiújult nyakmozgásában kereste ajkaimhoz vezető, legkönnyebben meghódítható útvonalát, de a kívánkozására csak jól bemért ütlegelő módszerek találtak. Bár, ha nem is olyan könnyű elhinni, a fellángolás továbbra sem szakította meg folyamatát. Védekező hadműveletem a fal sarkának ütődött, Bill kezei pedig kihasználtan előre kaptak és leszorították a még jó biztonságot nyújtó kapálódzó végtagjaimat. Mire következetesen nyilvánossá tette az előbb elhangzott szándékát rajtam. Az eleinte megtörtént csókolózást, most felváltotta a csüggedhetetlen kéj, amit Bill már sehogy sem tudott magában tartani. Erőszakosan ízlelgetett belülről, én még sem tudtam ellene semmit tenni. Valahányszor fölém kerekedik egy ilyen kanos hímnemű lény, mindig övön aluli ütéssel ajándékoz meg. Pedig mellette szóljon, hogy nem vagyok az az engedékeny és könnyen befolyásolható kislány, viszont ennek a csóknak is aligha tudott volna valaki ellenállni.
- Bill!!! - már majdnem engedettem kísértésének, mikor nyöszörögni kezdtem fogva tartó két ajkai közt. Ő viszont ezúttal sem vett vissza a tempóból, épp ellenkezően reagálta le figyelmeztető célzásomat.
- Kérlek! Próbáld meg... - zökkent ki nyelvgyakorlatában, majd újból a fülemhez érve, ismét suttogva adta közre szavait. Egyik kezem, mely mindez ideáig a mellkasán hevert, most a saját keze közé került egy könnyed legyintéssel feltapasztva a falra azt. Gondolatom kétellyel teli ábrándokat keltett bennem, ami még inkább felbőszített, főleg úgy, hogy Bill most mellkasi részem nőiségét szemezte ki magának. Ám, még mielőtt megtörtént volna az, amit késztetően Bill hajtott volna végre, semmilyen okból hirtelen félbe szakadt. A felizzott szemek váratlanul a talpa irányába terelődtek, míg a szenvedélyes arcmimikát a kiábrándultság helyettesítette. Bill számára lassan eljutott a tény, hogy igenis elég az erőszakosságából, hisz úgyis érzi a viszonzás hiányát. És én amilyen könnyed lelkű, megsajnáló bolydult lélek vagyok, megint megesett rajta a szívem.
- Elengedsz? - kérleltem békés hangulatában, mire hála, igen válasz helyett lekerült rólam a fogvatartott testtartása.
- Bocsáss meg.
- Megbocsátok. - feleltem elnézően, tekintettel az időszakos hóromváltozásaira. ,, Hisz ő is csak egy pasi. "
- Úgy érzem, nincs mit ezen változtatni.
- Azt mondod? - került szemembe barna tekintette.
- Nem mondom. Érzem...és bizonyára te is. - magyarázkodtam két centis távolságra tőle, vigasztalásul.
- De Bill. Még számtalan nő él még ezen a Föld nevű bolygón. Csak ne félj megtalálni az igazit. - helyeztem kezem megnyugtatólag arccsontjára, miután végérvényesen búcsút intve kusza kapcsolatunknak, az arcára leheltem egy apró csókot. Néhány lépéssel előnybe jutva, döntöttem egy 180 fokkos fordult mellett, csak ennyit hozzá téve szakításunk dialógusához:
- És az a valaki, lehet, hogy csak két szobányira van tőled! - kacsintottam rá, jól értelmezhetőbbé téve célzásomat amit most drága barátnőmre, Natra hangsúlyoztam főként. Nem is kellett boldogság hormont termelnem maga a hír közlése során gyerekkori barátnőmben, hisz Nat csak pár méterre torpant meg a fal küszöbénél kukucskálva. Hamarosan velem párhuzamosan ő is elmosolyodott, miközben hátam mögül, Bill után csak a halvány de mégis hallható ajtó húzódás hallatszott.
***
Másnap reggel olyan érzéssel keltem, mintha egy betontömböt táncoltattak volna a fejem búbján. Nem csoda, a tegnap este folyamán történt esemény sorozatok után. ,, Csak nem vénültél bele, Miya?! " Borzongtam meg magamban, miután hozzá kezdtem hagyományos reggeli tornámhoz, minek céljából már a napot is betudtam azonosítani.
- Miya? - fetrengett ficánkolódva Nat a paplanjában, kelésre erőltetve magát.
- Noh, hogy aludt az én drága arany halacskám?
- Megint Billről álmodtam. - ,, Istenem. Reménytelen esett! " Szánakoztam a nyújtás technikám kelős közepén, feltételezve, hogy most fog jönni az álmának történetbe foglalása.
- Gondolom megint azt álmodtad, hogy összejöttetek.
- Igen!! Honnan tudtad? - válasz helyett csak kedv-teli pillantásom közölte vele jól kiismertségemet róla. Reggeli szokványos párbeszédünket egy beérkező jövevény, közismert nevén Gustav tette érdekesebbé, ezzel a kijelentésével:
- Lányok!! Lányok! A fiúk beszélni akarnak veletek!
- Minek? - dörzsölte ki szemét Nat, kérdésében Gustavra pillantva.
- Azt honnét tudjam? Csak gyertek és kész!! - majd csukódott is az ajtó. ,, Meglehetősen hisztis kedvében van ma. Talán már megint Tom szakította el a koffein mennyiségétől? "
- Akkor menjünk, gyorsan!! - zökkentett ki gondolatomban Nat aggodalmas hangja. Gyors átöltözése közepette esett le számára, hogy valami hiányzik, de nem tudni mi. Lehetséges az, hogy az dolog a fehérneműjével függött össze? Hát persze, hogy igen!! Hisz a nagy igyekezetében a melltartója megadásakor lekerült arról a tájékáról amit hőn szeretett volna eltakarni mindenkitől. Így hát én kénytelen voltam végig nézni mindezt. Még jó, hogy nem az egyik banda tag volt ennek szemtanúja. Ezért, hogy senkinek se legyen még cikisebb a helyzet, úgy döntöttem, hogy segédkezet nyújtva kipótolóm az elszakadt részt, így biztosítva melltartójának tartóerejét. Ám, a gondoskodó kisegítésből Georg döbbent tekintette is kivette a részét, ezt kiáltva:
- LEZBIIII SHOOW!! - kikiáltására hamarosan a banda összes tagja odatódult a küszöb elé, én viszont nem engedtem a kíváncsi sas szemeiknek. Az ajtót egy határozott mozdulattal bezártam, majd visszatértem Nat melltartó incidenséhez. Néhány perc után, már a nyilvánosság előtt mutatkozhatott, hála a jó kézügyességemnek. Mégis, egész idő alatt az foglalkoztatott, hogy vajon mi az a fontos beszámolni való ami nem tűr halasztást a turné új célpontjának kiválasztása során. Akár a kersztes lovagok a középidőben, úgy foglaltunk helyett kiegészülve Dimitriyel és néhány staffal.
- Az a helyzet emberek, hogy lesz egy fontos díjátadónk, mivel a Tokio Hotel is jelölték a legjobb banda kategóriába. - közölte Bill Dimitry tájékoztatása alapján.
- Csak egyben?
- Most ne a mennyiség érdekeljen Tom. - rótta meg Bill, meglepettséget kiváltva a többségből.
- Akkor is gáz! - vágott vissza bátyja.
- SSSSSsssss! - most egyértelműen hangzott mindegyikünkből.
- A díjátadó itt helyben, Berlinben kerül majd nyilvánosságra.
- Akkor ezek szerint új ulticélként el kell mennünk Berlinben. - foglalta össze a lényeget Gustav.
- Gyönyörű következtetés, balek! - vágott vissza Tom a banda dobosának.
- Ne hívj Baleknak!!!
- Úgy nevezlek ahogy akarlak!
- ÁJJJJÁTTOKK már le!!! - förmedt föl ismét Bill némi tisztelet és csendet kivívva magának. Már ha Georg idegesítő, leszarom a világ jellemében chipszel teli csámcsogása csendesnek nevezhető. Láthatólag nagyon érdekelte a téma, mint általában.
- Akkor mindenkinek világos?
- Ha jól láttam akkor Natnak is világos volt a fehérneműje. - perverz vigyorában egészítette ki öcsét, más értelmet nyerő mondatával.
- Te köcsög állat!! - jött a jól célzott bögre hajítás meglepően Natalieból. De a bögre módosított röppályán csak egy vételen vázát talált el, ami rögtön a padlón kapott megnyugvó helyet.
- Szép. - bámultam a látványra. Váratlanul beállt a jól ismert se kép se hang csendmoraj. Hihetően látszott mindenkiből, hogy ezt senki se várta volna el a banda sminkesétől, főleg úgy, hogy csak egy védtelen jó kislányt ismertek meg személyében. Én viszont, magasztos befolyásolhatóságom iránt egyre inkább büszkeséget éreztem. ,, Ez az!! " Tom csak laza tekintetével fürkészte a jelenlévők szemeit, miután egyhangúan - ezek után - mindenki eltávolodott az asztaltól, szobájukba betérve. A bosszús reakció rohamot, a szobánkba való bevonulásunk enyhítette. Miután hagyományhoz illően a laptopunk képernyőjére meredtünk. Persze Dimitry kedves társaságában.
- Akkor, milyen ruhánál döntöttetek? - tette fel kérdését Dimitry.
- Mi a fenéről beszél ez? - kérdeztem a mellettem heverő Natalietól.
- Tippem sincs. - csatlakozott tudatlanságomhoz.
- Jaj, ne már, lányok!! Hát a ruhák, amiket a díjátadóra vesztek majd föl!! - ,, Komolyan gondolod, hogy majd pont én leszek az aki még az Eifel torony fényét is elnyomó csillogással fog majd belibben arra rendezvényre?!! "
- Na héykáss....akkor még mielőtt megérkeznénk, lesz egy kis kitérünk majd néhány nemzetközi ruhaüzletbe.
- Ne hogy már!!! - ellenkeztem kijelentésével. A vásárlás az, ami ilyenkor leginkább kitud hozni a sodromból. Tömérdek ruhaanyag, megszámlálhatatlan mennyiség, noh meg a minimum 4 nullás költség. Ne is firtassuk tovább.
- Én inkább kihagyom.
- Igen? És majd kedved szerint, megjelensz egy kényelmes szakadt farmerben és egy átlagos pólóval Németország legelismertebb díjátadóján?
- Még sosem volt baj a divatízlésem terén.
- Valóban? Most engem leginkább egy skót tehenész lánykára emlékeztetsz! - kuncogott el a rajta.
- Tényleg? Engem pedig a Dimitry és a vizes kancsó találkozására!!! - lendítettem meg a megnevezett tárgyat, ám, az előbbihez hasonlóan ez sem találta el áldozatát. Így magunkra maradtunk, végre valahára. ,, Már ideje volt." Később pedig erőt vettem négyszemközti beszélgetésünk első mondataihoz.
- Akkor, milyen ruhánál döntöttetek? - tette fel kérdését Dimitry.
- Mi a fenéről beszél ez? - kérdeztem a mellettem heverő Natalietól.
- Tippem sincs. - csatlakozott tudatlanságomhoz.
- Jaj, ne már, lányok!! Hát a ruhák, amiket a díjátadóra vesztek majd föl!! - ,, Komolyan gondolod, hogy majd pont én leszek az aki még az Eifel torony fényét is elnyomó csillogással fog majd belibben arra rendezvényre?!! "
- Na héykáss....akkor még mielőtt megérkeznénk, lesz egy kis kitérünk majd néhány nemzetközi ruhaüzletbe.
- Ne hogy már!!! - ellenkeztem kijelentésével. A vásárlás az, ami ilyenkor leginkább kitud hozni a sodromból. Tömérdek ruhaanyag, megszámlálhatatlan mennyiség, noh meg a minimum 4 nullás költség. Ne is firtassuk tovább.
- Én inkább kihagyom.
- Igen? És majd kedved szerint, megjelensz egy kényelmes szakadt farmerben és egy átlagos pólóval Németország legelismertebb díjátadóján?
- Még sosem volt baj a divatízlésem terén.
- Valóban? Most engem leginkább egy skót tehenész lánykára emlékeztetsz! - kuncogott el a rajta.
- Tényleg? Engem pedig a Dimitry és a vizes kancsó találkozására!!! - lendítettem meg a megnevezett tárgyat, ám, az előbbihez hasonlóan ez sem találta el áldozatát. Így magunkra maradtunk, végre valahára. ,, Már ideje volt." Később pedig erőt vettem négyszemközti beszélgetésünk első mondataihoz.
- Szakítottam Billel! - közöltem hadarva a hírt Nattal.
- Most komolyan? Mondjuk, elég nyilvánvaló volt, mikor rám célozgattál aznap este, viszont nem gondoltam volna, hogy véglegesen szakítottatok egymással.
- De bizony igen. - bólogattam hevesen válaszára, magasra ívelve hangomat.
- És, hogy viselte?
- Mint bármelyik dobott pasi. Eléggé le volt hangolva, szinte már perzselte a halál vágya. - majd Nat enyhe kacagása folyatta tovább belőlem a szavakat.
- De azért sajnálom egy kicsit.
- Miért?
- Mert tudom, hogy rossz érzés, ha valaki nem viszonozza amit ő érez iránta.
- Jogos. És akkor ezentúl Tom lesz majd előtérben? - kíváncsian rebegtette felém pilláit.
- Hogy mi?? Az a köcsög?!!! Ne röhögtess!!!! - reagáltam le bosszankodva Nat feltételezését. Mégis, akár mennyire is rossz ezt elfogadni számomra, Tom iránt mindig is nagyobb kapcsolatot éreztem mint az öccse iránt. A feltett kérdésére, bizonyára nem tudnám a választ. Csak egyszerűen ilyen hormonális beállítottságúnak születtem, mi ezzel a baj? Igaz, Tomot sem tudom néha kategóriába sorolni, hisz olyan kiszámíthatatlan, mint az éjjeli részeg karácsonykor. Viszont a csókja, az a csókja amit sehogy sem tudok kiverni a fejemből. Talán a negatív jellemünk amit szinte csak színlelünk egymásnak, hozott közelebb minket. Bár, ez kissé alaptalan hangzik. Hisz, gondoljunk csak bele, hogy hány csajjal játszhatta el ugyanezt. Határ a csillagos éj. Az is lehetséges, hogy most tényleg nem maszkot hord az arcán, hanem valóban közeledni próbál. De aligha mondható közeledésnek a jégen történt történésünk. Bizonyára csak újabb szexpartnert akar becserkészni magának. De életemre esküdve sem fogok ebben segítséget nyújtani, még ha a dalai láma kér erre. Elég volt abból az ízelítőből amit saját önző és mohó kisajátításából kapott tőlem. Ideje fátylat borítani a történtekre, és elfelejteni mindazt amit kis arányban Bill szakításához köthető.
- Akkor megyünk vásárolni? - hangzott föl a kérdés kérlelő ábrázatával az arcán Natnak, gondolatom menete közt.
- Hát ha muszáj.
- Még jó, hogy az!! - dorgatott meg figyelmet sugalló kézmozdulatában. Eközben, a busz ütemes mozgolódása is megpihent a belvárosba érve. Dimitry ostorozó pillantásával kiegészülve hagytuk el a turnébuszt a bandával egyaránt, egy Roisella nevű plazába tartva.
- Most komolyan? Mondjuk, elég nyilvánvaló volt, mikor rám célozgattál aznap este, viszont nem gondoltam volna, hogy véglegesen szakítottatok egymással.
- De bizony igen. - bólogattam hevesen válaszára, magasra ívelve hangomat.
- És, hogy viselte?
- Mint bármelyik dobott pasi. Eléggé le volt hangolva, szinte már perzselte a halál vágya. - majd Nat enyhe kacagása folyatta tovább belőlem a szavakat.
- De azért sajnálom egy kicsit.
- Miért?
- Mert tudom, hogy rossz érzés, ha valaki nem viszonozza amit ő érez iránta.
- Jogos. És akkor ezentúl Tom lesz majd előtérben? - kíváncsian rebegtette felém pilláit.
- Hogy mi?? Az a köcsög?!!! Ne röhögtess!!!! - reagáltam le bosszankodva Nat feltételezését. Mégis, akár mennyire is rossz ezt elfogadni számomra, Tom iránt mindig is nagyobb kapcsolatot éreztem mint az öccse iránt. A feltett kérdésére, bizonyára nem tudnám a választ. Csak egyszerűen ilyen hormonális beállítottságúnak születtem, mi ezzel a baj? Igaz, Tomot sem tudom néha kategóriába sorolni, hisz olyan kiszámíthatatlan, mint az éjjeli részeg karácsonykor. Viszont a csókja, az a csókja amit sehogy sem tudok kiverni a fejemből. Talán a negatív jellemünk amit szinte csak színlelünk egymásnak, hozott közelebb minket. Bár, ez kissé alaptalan hangzik. Hisz, gondoljunk csak bele, hogy hány csajjal játszhatta el ugyanezt. Határ a csillagos éj. Az is lehetséges, hogy most tényleg nem maszkot hord az arcán, hanem valóban közeledni próbál. De aligha mondható közeledésnek a jégen történt történésünk. Bizonyára csak újabb szexpartnert akar becserkészni magának. De életemre esküdve sem fogok ebben segítséget nyújtani, még ha a dalai láma kér erre. Elég volt abból az ízelítőből amit saját önző és mohó kisajátításából kapott tőlem. Ideje fátylat borítani a történtekre, és elfelejteni mindazt amit kis arányban Bill szakításához köthető.
- Akkor megyünk vásárolni? - hangzott föl a kérdés kérlelő ábrázatával az arcán Natnak, gondolatom menete közt.
- Hát ha muszáj.
- Még jó, hogy az!! - dorgatott meg figyelmet sugalló kézmozdulatában. Eközben, a busz ütemes mozgolódása is megpihent a belvárosba érve. Dimitry ostorozó pillantásával kiegészülve hagytuk el a turnébuszt a bandával egyaránt, egy Roisella nevű plazába tartva.