Borzalmas érzés kerülgette szívemet. Vajon a szívfacsaró mellékhatása a Kaulitz ikrek utáni érzelemkimutatásoknak? Vagy ilyen rosszul érint valakit ez a szerelmi háromszögbe került tanácstalanság? Nem tudom. Mindenesetre Natalie mérhetetlen figyelmessége nyugtázta bennem plátói éréseimet. Lassan kinyílt az ajtó, a tükörben megjelenő menthetetlen ábrázatommal kísérve, miközben tétlenségemben az ajtó mögé támaszkodva leültem a padlóra. Nat vesztegelés nélkül mellettem termett egy hosszú és lelkizős baráti öleléssel, majd váratlanul neki is elindultak a könnyei. Talán a kétségbeejtő indulataim zaklatták föl idegrendszerét? Vagy tényleg ennyire aggódik értem? Megbecsült érzéssel fogadtam el, hogy milyen jó barátnőre leltem az ő személyében. Szó se róla, hogy egy ilyen barátot soha nem is hagynák felügyelet alól.
- Nat! Kérlek! Menjünk vissza a turnébuszba.....nagyon fáradt vagyok. - tanácsoltam álmatagul.
- Persze. - segíttet fel a padlóról óvatosan. De ahogy a hangulat megengedhette magának, annál inkább tört föl belőlem a düh mikor újból megpillantottam a bandát az ajtó küszöbénél toporzékolva. Aztán minden elölről kezdődött.
- Miya! Jól vagy?? - hangzott föl szimfonikusan a két ikerből. Én viszont még erőt sem vettem ahhoz, hogy újból neki álljak kimagyarázni magamat a saját helyzetemből. Ehelyett egy óvatlan lépés tettem kifelé menet, ami sajnálatos módon rosszul ért véget. Könnyednek hitt menekülésem teljes erőből a földre kényszerített a fáradtságtól, persze némi segítséggel megelőzve a balszerencsét. Pechemre épp Billel kerültem személyes testi kontaktusba, mikor akaratlanul is a mellkasára nehezedtem ájultan. Baljósan megtartotta kontrollálhatatlan testemet, miután küszködve a viselkedésemmel Tom a segítségére sietett egy könnyed mozdulattal az ölébe helyezve. Nehézkesen kerestem a szemkontaktust vele, hogy mielőbb elhárító manőverbe kezdjek....de hiába. Mozgásban voltam a busz beérkezéséig, mostanra már teljesen alvó állapotomba. Utolsó emlékeim az ágyba vezethetők, és valami különös folytán, az éjszaka is tartott számomra meglepetéseket. Csak két valóságosnak tűnő meleg csók érte arcomat külön-külön időpontban. Találgatásom pedig habozás nélkül Tomra és Billre terelte a gyanút.

***

Másnap hajnalban, mint az a valóságban szokás, a nap nem szívesen látott fénynyalábjai keltettek fel átmelegedett alvóhelyemről. Az ébredés kedvetlenül nyitotta a napomat, míg meg nem pillantottam a mellettem heverő Nat életnagyságú küllemét. Azonnal elkapott a kísértés, hogy ne feküdjek rá nyugodtságos álmai közepette. Így hát irigylésre méltó osonásom egyenest rá terült, és ahol érhetem úgy csiklandoztam mindenhol. Jó kedvere derítő ébresztő módszerem rögtön jó benyomást keltett érzékeny bűntudatomra és a tegnap történtekre. Majd a beteg civódásunk versenyt futott a nappaliig, ahol furcsálló kávésbögre mögé bújt tekintettek néztek vissza ránk. Köztük Billel is.
- ??? - szótlanul mértek végig minket, mivel a nagy sietségünkben még azt is elfelejtettük, hogy elég lenge öltözöttbe aludtuk át az éjszakát. Natalie embertelen domborultaival rögtön lefegyverezte a banda összes tagját, olyannyira hogy a busz vezető is egy pillanatra megingott a volán mögül. Halál félelmében irányította vissza a sofőrt a jelenbe Gustav, s a végzetes találkozás elkerült minket.
- Ez van ha ti így jelentek meg! - fakadt ki Georg a laptopa előtt meredve. Megpróbáltam minden éhes tekintett elhárítani hátrálva a szobám felé, mire Tom a mellkasomba talált az övével. Kissé meglepetten állt lábain miután kilátástalanul a kivágott ruhám tartalmát csodálta. Nos, igen. Lelkifurdalás nélkül megillettem volna egy pofonnal, de nyilvánosan még se mertem. Helyette arccal megfordultam Nat szemével ütközve. Aztán valami oltári hülyeségnek lettünk áldozatai.
- Te Gustav! Szerinted kinek van jobb melle? - felbőszülten fordult szemem Tomra indiszkrét kérdését hallva. De meglepetésemre azonnal jött a válasz, és nem csak egy embertől.
- Hát egyértelmű, hogy Natnak!!
- Jaj, Gustav olyan kiszámítható vagy. Ha formailag nézzük akkor Miyának!!! - felelte Georg.
- De én nem ezt kérdeztem!!! - Nattal egyaránt cikázott a szemünk ide-oda a kínos témában, majd arra a következtetésre jutottunk, hogy hagyjuk lecsillapodni a kedélyeket mialatt mi elhagyjuk a helyiséget. De a számításaink akadályokba ütköztek, vagyis szó szerint elő akadályokba. Folytonos balszerencsém engem egy áldozatként tükrözött, Natot pedig ballépéséről híven a támadóként. Hirtelen kerültem le a busz padlójára kikerekedett szemekkel az arcomon. Mert ez még édes kevés volt ebből. Újabb balszerencseként érintett helyzet is, mivel Nat fekvő pozíciója nem éppen barátságosnak tűnt mint először. A látvány láttán azonnal levált a mosoly az arcom amit az arcpír váltott föl, Naton szintén. S a háttér sarkában kielégült nyögések adták tudtomra, hogy nem biztató a helyzet. Nincs miért magyarázkodni, mivel minden akaratlanul történt, de azt hiszem mégis rászorultam a mentegetésre. Mert bármilyen váratlanul is ér, de lefogtam Nat hatalmas melleit. Ez aztán a hangulat bomba.
- Jaj, lányok! Többet....! - csorgatta nyálát Tom és Georg, míg Bill és Gustav pirulással fogta föl a dolgot. Ne is említsem, hogy annak ellenére, hogy ők nem mutatták ki érzéseiket a szájukon keresztül, attól a gatyájuk csücskein jól lelehetett szűrni, hogy ők is imádják a lezbi showt.
- Perverz köcsögök! - tápászkodtam föl a földről, majd Nat kezét megragadva beviharzottam vele a szobánkba. Súlyosan mélyen érintetettek az imént történtek, és fokozásképpen még azt is elkellet néznem, ahogy Natalie egyre nagyobb mértékkel ölt piros árnyalatot az arcán.
- Jézusom....most ők kajak azt hiszik, hogy ,,azok" vagyunk! - flangáltam körbe s körbe, mire Nat egy indiszkrét válasszal illetett.
- És miért baj ez? Legalább nem kell titkolnunk! - rántotta meg kezemet az ágyra navigálva, huncut vigyorával. Mellőzve a bepróbálkozós énjét, döntöttem meg az ágy irányába. Ő hanyatt vágódva formálta feje fölé a kérdőjeleket, mialatt én odasettenkedtem a bejárathoz hallgatózni. És mily meglepetés, a téma megszakíthatatlanul folyt továbbra is köztük.
- Hogy mondhattál ilyet nekik? - vonta kérdőre bátyját, Bill.
- Ugyan-ugyan! Mintha te nem akartad volna, hogy témába kerüljön! - vágott vissza, Tom.
- Én amondó vagyok, hogy most halogatni kéne ezt a beszélgetés....főként azt is számításba véve, hogy feltehetően most az ajtó előtt hallgatóznak! - magyarázta ki Georg magát a kínos helyzet alól. ,, Georg! Miért kell ilyen okostóninak lenned?!!! " Idegeskedtem az ajtó előtt. A közeledő léptek félelmemet sugároztak rajtam, miután visszavonulót fújva a mosdóba menekültem. Magamra húztam az ajtót, pár centit közte hagyva, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek. ,, És most egy mély levegő. "
- Nat? - hangzott föl a küszöbnél Bill magas hangnemű meglepettsége.
- Miya hol van? - terelődött szemem Natra, hevesen kalimpálva a lebuktatásom miatt. De Nat egyből vette a lapot, mint mindig.
- Hátul van....kávét csinál magának! - terült el vigyori mosoly száján némi kísérteties csendet titulálva. ,, Nah most buktam le! "
- Jah, akkor oké. - ,, Pfff! -.- Látom eléggé ismersz Bill! Ha nem tudnád, én nem vagyok egy koffein gyilkos!!!" Mérges szuszogással eresztettem ki a dühömet, kíváncsian várva a folytatást.
- Nat....kérdezhetek valamit?
- Ha a másságomról akarsz cseverészni, akkor közlöm most épp inaktív státuszba vagyok! - felelte viccesen Nat, közben Bill észrevétlenül mellette foglalt helyet.
- Tudom, hogy kissé közhelyesen fog hangzani....de... - vártam a születőben lévő szerelmi vallomását Natnak, de a legnagyobb magabiztosságban lehet igazán pofára esni.
- Szerinted Miya melyikünktől fogja elveszíteni a szüzességet? - kikiáltása olyannyira feldühített, hogy alig bírtam visszafogni magam a trágár dialúgosok alól. Ezzel szemben a számra helyeztem a kezem, az idegességtől erősen harapdálva.
- Hát egyértelmű, hogy tőlem! - válaszolt elégedetten Nat, Bill pedig mondhatni, másodpercek után sem reagált semmire fizikailag.
- És amúgy, elárulom, hogy Miya már rég nem szűz.
- ..... ez is valami slussz poén? - kuncogó rohamát csillapítva tapogatta homlokát cinikusan a Tokio Hotel énekese.
- Ez nem. - s hirtelen véget vetettem a pillanatnak, gyorsan feltűnő személyemmel a mosdóból és azokkal a bizarr gyilkoló tekintettekkel Billt megkörnyékezve.
- David volt az!!! Oké?!!! Miért kell folyton felhánytorgatni a múltat?!!! - könny záporok hagyták el könnycsatornámat tétlen pillantásokat viszonzásul kapva. Utam egyenest a busz vendégváró helyiségébe vezetett, ott pedig kieresztem minden bajomat, gondomat, könnyeimen keresztül. Visszagondolva, azokra a rémes másodpercekre, mikor a kilátástalan helyzetem rémületbe ejtett, s David túlzott rámenőséggel elért a fehérneműmhöz. Szörnyű egy érzés, főleg most mikor azt hittem képes vagyok elfelejteni mindezt. Kár érte. Az iméntiek újból ráébresztettek, hogy mindenki csak az ő kis játékszerét látja bennem, és az én érzéseim hidegen hagyják őket. Bill előbb magasan rácáfolt erre, és mi sem lenne másként a bátyjával. Csak egyszerűen nem vagyok képes belátni, hogy tényleg ilyen a valóság, és még mindig hiszékenyen hiszek a változásban. De most már a türelmem véges. Csakhamar bekövetkezett az, amit én is kellően restellek. Az, hogy már odáig kellett fajulni a dolgoknak, hogy teljes negatívizással álljak a két Kaulitz-hoz. Minden kedves beszéd és szó, most ellenszenves vagy hallgatag beszéd váltja föl. A szerelmi érzéseknek pedig véglegesen is megálljt parancsolok, akár mennyire fájdalmas. Soha nem lesz ugyanaz mint volt. És ennek ők isszák meg a levét.
- Miya? - térbe barátnőm a helységbe aggodalmasan rebegtetve pilláit.
- Jól vagy?
- Most már igen. - mosolyodtam el, mire ő előrejósoltan átölelt. Csöpögős? Dehogy. Az a legjobb nyugtató módszer amit valaha bevetettek embernél. Nem is kéne másképp történni ennek, csak úgy ahogy mindig. Egy mély érzelmű baráti ölelés felér minden eddigi fájdalomcsillapítóval.
- Kedves vagy....de fogalmam sincs, hogyan fogom ezt bírni.
- Na-na! Ne add fel a reményt. Én helyedben gyorsan megtalálnám a közép utat, és akármilyen rosszul fog most téged érinteni ez, de én nem hagynám, hogy eltávolodjatok egymástól Billel és Tommal. - felelte.
- Szóval azt akarod, hogy jóba legyek velük?
- Nem erre céloztam. Csak arra, hogy ha megakarod tudni kinél számítasz többet, akkor ott kell megfognod ahol sebezhető.
- És honnan a fenéből tudjam mik a gyenge pontjaik?
- Jaj, Miya. Minden embernek van gyenge pontja, csak észre kell venni. - javaslata alaposan elgondolkoztatott. ,, Nahát Nat, ez nem gondoltam volna, főleg tőled nem. Néha azért tudsz meglepetéseket okozni." Van benne igazság, jócskán. Már csak arra kell rájönnöm, hogy mik azok a gyenge pontok amik szóra bírják a két Kaulitzot. Tomnál teljes mértékben képbe vagyok, de Bill....Billről semmit nem tudok e téren. Hogyan hozzam ki belőle, ha azt sem tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá? Tanácstalanságomban Nat karjaiba vetettem magam, eközben még mindig kerestem a tűt a szénakazalban. A lelkizős karmát hamarosan végét szedte Gustav és Georg feltűnése, és mit sem törődve velünk foglaltak helyet a kanapén, lelombozva az előbbi hangulatot. Vártam, hogy alapos okkal illessenek, helyette inkább szótlanul lestek maguk elé.
- ÖHmmm...öhhm! - köszörültem ki keservesen a torkomon keresztül modortalan gesztusomat, mire végül választ kaptam.
- Jah...persze-persze.....Tom és Bill keresnek titeket! - nyögte ki bátortalan módon Gustav a szótlan Georgot helyettesítve.
- Nincs hozzájuk kedvem. - fordultam az ablak felé flegma testtartásommal.
- Akkor ez esetben én közlöm veletek, hogy a turnébusz új célállomást választott.
- Hova??! - pattant föl Nat a helyéről megbotránkozva.
- Hozzájuk. A szüleikhez.
- Most jönne az a kérdés, hogy miért? Hiába, azt se én sem Gustav nem tudja. - felkészületlenül üldögéltem kifelé tekintve az ablakon, a halottakon egy percre sem lankadva. ,, Mit terveznek? Talán az ősökkel akarnak föl vágni? Vagy valami komolyabb? "