Milyen jó dolog is az, ha még a kisujjamat sem kell megmozdítanom ahhoz, hogy valami közös programon okoskodjak. Be kell hogy valljam, Cassandra napról napra egyre szebb a szememben. Noha, én nem vagyok az esete, jól tudom, de egy körre azért bevállalnám.
- Akkor korcsolyára fel, skacok! - buzdítottam a többieket az indulásra. Jelenleg semmilyen ösztönző szót nem kellett volna beiktatnom, mivel a banda nagy része el is iramodott a turnébuszhoz. ,, Nah szép!" Majd én is nagy sietve csatlakoztam hozzájuk, de egy kacér kacsintás még simán futotta az időmből amit persze, Cassandrának ajándékoztam. Kiérve udvarias énemet mutatva, - ami teljes mértékbe nem vall rám - engedtem előre a lányokat a buszba. Kaptam csodálkozó és ellenszenves pillantásokat, hideget és meleget egyszerre. De nem igen foglalkoztat. Az viszont tényleg zavaró, hogy alig néhány szavas mondatok után a banda újból visszaszerezte a jól megérdemelt ,, trófeáit". És még milyen szép trófeáit. Hála Nat anyjának. Folyton eljátszók a gondolattal, ami nagy részt a perverz vágyaimat taglalja Miyával és Natalieval. Hmmm...
- Neked meg mi bajod van?! - vágta a fejemhez Miya a gátlástalanságot gerjesztő nézésével.
- Nekem aztán semmi.
- Nem úgy tűnik! - talán a túlságosan elábrándozott gondolataim keltették fel az érdeklődését. ,, Vajon mikor adja be a derekát? Csak egy szavadba kerül, cica!" Újból elkalandoztam. Miután elmében részben kielégültem ,,úgymond", hamarosan meg is érkeztünk a helyi sport csarnokhoz aminek a tetején hívogatott a korcsolya láz illata. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy mennyi ártatlan és szégyenlős lány várja, hogy teljes élet nagyságban megjelenjek előttük. Vagy talán mást akarnak? Én biztos, nem érembe ennyivel.
- Most mit csináljak!? A francba, nem tudok korcsolyázni! - siránkozott a fülembe Bill.
- Tököm tudja! Én mindenesetre tudok, és ez a fontos.
- Kösz Tom!
- Szívesen máskor is! - vigyorogtam bele a képébe. Közben átszáguldottunk az épületbe, ahol igazán készségesen ellátták az embert amire csak szüksége volt. Kár, hogy testi kielégítésre nem specializálódtak. A többieket követve én is átvedlettem a 41 cm-es korcsolyámba, aztán jégre is léptem. Nah igen, szemei azonnal körbe járták a ,,felkínálkozó" terepet, és volt min agyalnom rendesen. A sarokban egy szőke hajú lánnyal szemeztem, majd a jégre beérkező barna hajú ismeretlennel is. Irigylésre méltó szabadságomat most semmi sem korlátozta. Kezdetben azért Nat által visszafogtam magam, de most pillanatnyilag nem vagyunk olyan "jónak" nevezhető kapcsolatba egymással. ,, Imádom, hogy azt színlelem hogy szingli vagyok!" Mosolyodtam el magamba, miközben a banda és a lányok is felzárkóztak a jégre. Bill és Nat esetlen botlásai nevetségessé tették önmagukat, míg a többiek lassan belerázódtak a gyakorlatba. Most viszont a többi ismeretlen lány tekintettét kiütve, ismerős személyre ragadt a szemem. ,, Bámulatos!" Fantáziáltam Miyára pillantva, miközben ő magabiztos köreit korcsolyázta. ,, Milyen szép is lenne, ha engedne a szíjon legalább annyit, hogy hozzájussak azokhoz az érintetlen idomokhoz." Gondoltam, miután rögtönözve kitalált stratégiám hozzá vezetett, amit ő látványosan figyelmen kívül hagyott.
- Csatlakozhatok?
- Mi van? Talán Nat nem áll szolgálatodra?! - reagálta le cinikusan.
- Bocs ha normálisan közeledek feléd!
- Senki nem kért rá, hogy itt mézes-mázaskodj nekem!
- Miért nehezíted meg ennyire a dolgokat? - tértem rá konkrétan, kezemmel hezitálva őt a korcsolyázásában.
- Tom. Nincs túl sok kedvem hozzád. És most ha megbocsátasz, szeretném egyedül róni a köreimet! - jelentette ki egyre eltávolodva tőlem, ami még inkább fokozta bennem elégedetlenségemet. Mostanra minden lány a lábaim előtt heverne, főleg úgy, hogy én kezdeményeztem elsőnek, de Miya teljesen más tészta. Annyira elérhetetlen és furcsa személyiség. És pontosan ezt szeretem benne. A legnagyobb dilemmát viszont, az jelentette, hogy hogyan próbáljak elcsábítani egy olyan hasonló személyiségű lányt, mint Miya? Gyors röptéjű bókokkal vagy lassú tempóval? Őszintén vagy egy kissé hamisan? Fogadalmam sincs, de nem hátrálok ettől a feladattól, még ha a helyzet reménytelennek is látszik. Így hát valami észerő cselekvéshez folyamodtam. Újra megpróbáltam szóra bírni, de most nagyobb átéléssel és merészebb hangnemben a korábbitól. De gyakorlatilag ez teljesen másra sikeredett mint gondoltam. Eszeveszett lábtechnikámba még az is elfelejtődött a fejemből, hogy hogyan is kéne valahogy lefékezni, mielőtt még durván karambolozok valakivel. És baljós előjeleim percre pontosan érkeztek. Azonnal leterítettem az előttem lébecoló személyt, aki természetesen Miya volt. Persze ez még csak ízelítő, a java innentől kezdődött. Mert abban a másodpercben valami más is rögtön szemet szúrt. Még pedig az, ahogy a gravitáció hatására Miya ajkaira tapadtak az enyéim. A döbbenetet sugárzó Miya rohamosan arcpózt váltva vette véget a nyelvesnek nem mondható csóknak. Igaz, engem is meglepett de nem a tett hanem az eszköz. Mert még az az igazinak sem nem nevezhető smaci is kiváltotta bennem azt az izzást, amit sokáig nem bírtam türtőztetni magamban.
- Miya!! A csókod! - ráncolta össze a homlokát szavaimon, újból felvéve velem a szemkontaktust.
- Tom!! Kérlek...ne! - előreláthatóan mondogatta, miközben én egyre csak közeledtem és közeledtem felé. Újból megtörtént, előzőhöz képest most már szándékosan. Gondolataim valóság hűen tükröződtek az ajkán, majd a nyelvemmel némi próbálkozás után beférkőztem oda ahol Bill is köz kívánt vendég volt. Éreztem szapora szuszogásait levegő után kapkodva. Láttam lassan elernyedő szeme alatti ráncait, nyelvét pedig lassan az uralmam alá vontam. Csodálatos egy érzés! Semmihez sem fogható volt vele csókolózni. Érvényesített egy indulatot bennem, ami soha nem akart eltávozni az ajkairól. Más volt mint Nattal csókolózni. Habár az akaratosságom határait súrolva Miya valahogy mégis megingatta a cselekvésemet, és egy cseppet sem habozva ágyékon rúgott.
- Már megint! - terültem el a jégen a férfiasságomra mért ütéstől. Fájdalmas ez egy korombelinek, akinek még megannyi dolga van ezzel az isten áldotta eszközével. Így hát szabad utat adva menekült el előlem Miya is, míg én küszködtem a fájdalmaimmal. Mégsem tudtam nem arra gondolni, hogy megcsókoltam. Persze a farkam is fontos, Miya pedig közvetlenül a második helyen állt. Van benne valami ebben a "lassú megközelítés" monológban. Legközelebb majd így futunk neki, reméljük akkor több sikerrel és kevesebb veszteséggel vagy inkább ágyékon rúgással. Semmiképp nem szeretném ha ez a szaporodásra késztető szervem szívná meg. Úgy szintén nem, hogy Miyánál még be sem vetettem. ,, Hogy én milyen rossz fiú vagyok!" Látványos szenvedésem Georgot küldte segítségnek, nem mintha a legjobbak közül jött volna. Akkor sajnálatos módon vele is bekellet érnem. Lassan lábra állított, közben én próbálkoztam kicsit enyhíteni a kínzáson a jól bevált és nyugtató agyék masírozássommal. Mintha egy perzselő bottal égettek volna "azt" a bizonyos szervemet. Mindeközben az szintén rossz érzés keltett, hogy végig kellett nézem tehetetlen állapotomban, ahogy Miya rögvest felhúzza a nyúlcipőt és elhagyja a jeget. Most az jönne, hogy utána kéne menjek? Dehogy, ezt valószínű, hogy nem tenném. Nem az én stílusom!
- Mi történt? Haver, elég erős rúgástál kaptál tőle!
- Jah, ne is mond. - fösvényen adtam választ Georgnak. Egy darabig támaszkodtam a segítségére mialatt a jégről "levakart" valahogy, utána már minden kezdett visszaállni az eredeti kerékvágásba.
- Mégis mi fene történt a jégen, Tom?
- Jaj, a fa******, véletlenül lesmároltam Miyát!
- Miyát? - húzta föl a szemöldökét Georg.
- El ne járjon a szád a többieknek!!
- Miért? Az hiszed Miya nem tenné meg?
Hallgatagan bólintottam rá.
- Nah, és mégis milyen volt? - fúrta bele arcomba Gerog barna fürtjeit kíváncsian.
- Csak négyszemközt, elárulnám, hogy nem is volt olyan rossz mint gondoltam.
- Basszus, tényleg? - izzott a szemében a már általam is jól ismert irigység.
- És mit csinálsz ha Bill megtudja?
- Hát mint eddig. Nem érdekelne a nekem szánt dialógusa! Annyival lezárnám, hogy véletlen szerencsés "egybeesés" történt.
- Ez most nem gondolod komolyan, ugye? Senki sem hinné el, hogy véletlenül történt.
- De hát így van!
- Tényleg? - arrogánsan húzta föl azt az elviselhetetlen vigyorát a ló pofájára. Néha igazán kitud készíteni ezzel az énjével, de így is igaza van. Akár tetszik akár nem, még én sem tudom meggyőzni a patyolat tiszta lelkiismeretemet, hogy akaratlanul történt az egész.
- Oké...nem volt pusztán csak a véletlen műve.
- Tudtam!! Lásd be, ismerlek annyira hogy tudjam, hogy ennyivel biztos nem érnéd be.
- És ez a legutálatosabb tulajdonságod, Georg! Túlságosan ismersz! - ajándékoztam meg egy barátságosnak szánt tockossal a fején, amit visszakézből rögtön kamatozott nekem. Ekkor tűnt fel a színen Gustav.
- Héy, Tom! Láttam a kis incidensedet a jégen! És mondhatom baromi jól szórakoztam! - kárörvendően kuncogott az orra alatt.
- Valóban? Nézzük csak, ki is az két barom ebben a társaságban akik még mindig a guminős korszakukban élnek? Hmm? - vágtam vissza nekik.
- Én kijelentem, már régóta új szintre léptem, amit ti el sem tudtok képzelni! - ők erre szótlanul egymásra néztek, én pedig szükségét éreztem annak, hogy mihamarabb könnyítsek magamon egy két kilós sárgával. Ezek után? Még jó hogy! Ennyivel igazán kedvébe járhatok a farkamnak, ha már így cserbe hagytam. A férfi mellékhelyiséghez tartva váratlanul véltem szemügyre venni Miya hisztérikus rohamát a lány mosdó előtt. ,,A fenébe is, megint ez a idegesítő bűntudat!" Nagy késztetéssel magamon léptem hozzá, hogy kérdőre vonjam haszontalan ügye-baját.
- Miya? - nevét hallva, azonnal sarkon fordult volna. Volna, ha én nem hátrálóm a menekülésben.
- Mégis mi a fenét képzelsz? Ezek után még azt hiszed, hogy megbocsátok neked?!
- Nem kértem volna semmi ilyesmit tőled.
- Akkor meg mit akarsz?
- Még egy alkalmat! - ejtettem ki elég nehézkesen. Úgy látszik a túl fűtött tesztoszteronom bátorságot adott.
- Tessék?
- Miya! Hazudnék ha nem vált volna tetszésemre a csókunk...mert szó mi szó, tényleg jó volt. Sőt, egyszerűen felejthetetlen.
- És csak ezért jöttél ide, hogy ezt közöld velem?
- Mi másért?
- Mondjuk azért, hogy nagyon sajnálod ami az imént történt a jégen! Mert te Nattal jársz, nem de?!
- Nat már lejárt lemez. Ő sem tekint már úgy rám mint az elején tette.
- Óóó...és akkor minden le van zárva? Azonnal rám cuppansz?
- Mégis, hogyan bizonyítsam be neked, hogy itt többről van szó mint puszta egy éjszakás kalandról? Bár, az is jól esne. - és akkor kaptam tőle életem első akarattal nekem szánt pofonomat. Mit mondjak? Kurvára dühös lettem egy szempillantás alatt. Agyban dőlt volna el mivel illessem kelően Miyát, hogy megtanulja mi a rend, mégis a szívemre hallgattam, először és utoljára. Ehelyett megrántottam a kezétől fogva, miután neki taszítottam a mosdó bejárati ajtajának szenvedélyes csókom közepedet. Olyan erővel és önkényesen tettem, mintha ez lett volna jól kiérdemelt büntetéssé. Egy árva levegő vételt vagy bármilyen más ellenkezést nem engedélyeztem neki, hogy jól átérezze mélységes dühömet és kívánatomat iránta. Erőszakosan ütlegelt, ami természetesen ez úttal is reménytelen bizonyult. Talán úgy érezte mintha Davidet testesíteném meg, de számára is tagadhatatlan, hogy ne élvezte volna a helyzettel Daviddel ellentétben.
- Hagyd....a...bba!!! - küszködte ki a már egyébként is elfoglalt szájpózban. Szabadulni szeretett volna. Én pedig próbáltam kiküszöbölni ezt, mielőtt még újból a farkam járná meg. Ezért lenyűgöző tapasztalattal tértem át a nyaka tájékára. ,, Hát itt van a kutya el ásva! Meg van a gyenge pontja!" Örömtelien elmosolyodtam, miközben érzékien halmoztam a csókjaimat a nyakán. Teste azonnal tehetetlen bábbá változott amint felfedeztem a titkos pontját. Értékes információt szereztem meg róla, ismét.
- Tom! - kilátástalanságot éreztem a hangján, ami persze azonnal le állított az erőszakosságomban. Bátran mondhatjuk, elégtételt tettem perverz csökönyösségemnek, ideje, hogy rá is gondoljak.
- Abba hagyom a kedvedért! De ne feledd! Egy nap, végre az enyém leszel! - súgtam a fülébe eléggé megrögzött hangnememben, míg ő továbbra is levegő után kapkodott. Belátom, túlságosan rámenős voltam vele szembe. Kezeimet lassan eltávolítottam az ajtóról, hogy adjak némi esélyt a szabadulására. És még nem is kellett volna kinyitnom a számat, rohamos gyorsasággal futásnak eredt. Majd a közepénél félfordulatot téve eltűnt a szemem elöl. Eltűnt, viszont hallhatóan bejárta a termet a visszafojthatatlan sírása. ,, Ne izgulj Tom, csak így próbál könnyíteni magán! Majd kiheveri!" Beszéltem be magamba a legjobbakat, hiába. A bűntudat újból megkörnyékezett és sejtelmem se volt, miért cselekedtem így. ,, Így elcsavarta volna a fejem? Tom, te rámenős, hiszékeny köcsög! Hát mégis beleestél ebbe a lányba?" Kezeimet a halántékomra helyeztem az ajtó tövébe leülve, majd várhatóan kezdetét vette a véget nem érő gondolat fosássom. ,, Ha ennyire jó vele csókolózni, vajon az ágyban milyen? Talán még a ruháját se kell ledobnia ahhoz, hogy orgazmust keltsen bennem? Hát Tom, csak tekints a farkadra!" Az eleinte még alaposan meggyötört test részem, hirtelen feltámadt egyenest tótágast állva mint az égig érő paszúj. ,,Félelmetes, egy ilyen kis ne bánts virág ezt hozott volna ki belőlem?" Mint egy élő jelző tábla szúrta ki a retinámat a férfiasságom, tudatva, hogy ő az igazi. Pont akkor tört rám a baszhatnék is. Szeretném egyszer megérezteti Miyával is ezt a zseniális érzést, amit most gyakorlatilag a kezemmel közvetítek. Föl és le...és ismét föl és le.
- Miya!! - tört ki belőlem az élvezet. Balszerencsémre épp akkor érkezett Georg a mosdóba tartva, és csak remélni tudom, hogy semmit nem látott az önkielégítésemből. Bár az arca nagyon rémült volt.
- Baszuss, haver!!!! Légyszi ne nyilvános helyen! - nézett körbe.
- Undorító vagy!
- Héy, te csak ne beszélj nekem az undorítóságról! - pattantam föl a földről szégyenkezve.
- Azt még elviselem, hogy a turnébuszban a pornó film előtt, de itt...nagyon gáz!!
- Inkább tedd a dolgodat! - fogtam meg a grabancától, úgy betessékelve a férfi mosdóba. ,, ****, ez de ciki!" Kutyafuttában tűntem el a színhelyről, attól tartva, hogy nem csak Gerog volt ennek szemtanúja. De vélhetőleg nem. Most már végérvényesen is kijelenthetjük, hogy perverz vágyaim immár a végét járják ez a napon. ,, Áldott legyen az ég amiért ide hívatott minket! Ebbe a majdnem "szexszentély"-nek nevezhető helyre!" Virultam ki visszatérve a jégre Gustav társaságába. ,, Nah ezt überelje valaki fölül!" Kétségtelen, hogy elértem a legmagasabb fokozatot érdeklődés téren Miya iránt. Csak azon a csókon, pontossítsunk, csókokon jár az eszem szakadatlanul.