Kissé zavarban éreztem magam ahogy a négy férfi szeme egyenest minket állított középpontba. De ha most valamit beszólnak én sírva visszarohanok a szobába azt garantálom! De a várt kifujjogás helyett meglepő fordulatott vett a srácok véleménye is. Egyszerre csendült fel mind a négy:
- Azta!!
A kíváncsi, de mégis elégedett tekintetek varázsában kisebb lámpa láz fogott el, de titkon nyugalommal töltött el Miya oltalmazó jelenléte magam mellett. Tudtam, ha valami olyat szólnak, ami engem bánt vagy őt megsérti akkor rögtön támadó pozícióba lendül és kivéd magunkat - ez nyelvtanilag nem helyes, de máshogy nem tudom átfogalmazni! Ám a következő emlékképem az, hogy Tom elindult felénk. Már magam sem tudom miért, de bemenekültem Miya háta mögé. Ekkor vettem észre, hogy Tom nem konkrétan hozzám, hanem hozzánk indult. Megállt Miya előtt és összefonta karjait, miközben kaján vigyora is a színre került:
- Hát mellesleg nagyon szexik vagytok...
- Mellesleg lekeverhetek egy nagy pofont ha nem hagyod abba a fantáziálgatást!
Adott választ Miya Tom érvelgetésére. De a gitáros srác továbbra is helyt állt, nehogy megbillenjen macsó jellemvonása.
- Honnan veszed, hogy fantáziálgatok?
- Onnan, hogy ismerlek téged és a magad fajtákat! Gyere Nat, kapjunk fel egy egybe részes ruhát is, nehogy még Tom örüljön.
- Oké.
Adtam be a derekam és felvettünk egy-egy nyári ruhácskát. Különböző virágok voltak rajtuk és tökéletes összhatást keltett a strandpapucsunkkal is. Most már mehetünk!

***

Különleges élvezettel tölt el mikor a homok a lábujjaim között morzsolódik. Kellemesen csiklandós és tudom, hogy nem álmodom: ez a tengerpart. A fiúk számára egy X négyzetnyi terület el volt kerítve, nehogy valaki bezavarjon a nyugalmi állapotunkba.Kezeimet hasamra fontam és mélyet szippantottam a levegőből. Ekkor érkezett mellém Miya, egy üveg limonádéval:
- Nagyon meleg van. Nehogy összeess!
- Nem szoktam.
- Persze...
Válasza cinikusan csengett, miközben én is nevető görcsöt kaptam. Fogalmam sincs miért! De Miya velem nevetett. Sokáig nevetgéltünk még kettesben, aztán végül rászántuk magunkat a fürdőzésre. A víz kellemesen hűs volt ebben a rekkenő hőségben! De a fiúkat még sehol sem látom.
- Miya, ezek merre vannak?
- Nem tudom. De tudod mi jut eszembe erről?
- Mármint a strandolásról?
- Jaja.
- Na mi?
- Tudod: vamos a la playa...
- Spanyol. Hagyjál most a sulival! Még nyár van.
- Jogos!
És a következő percben megint kuncogtunk, de ez a felhőtlen jókedv is addig tartott, amíg barátnőm rémülten fel nem sikított és el nem terült a vízben.
- MIYA!
Ijedtem meg, de rémületem nem tartott sokáig, hiszen a víz alól hamarosan felbukkant Gustav is. A vizet törölgette a szeméből és büszkén mosolygott. Nem sokáig! Mert Miya hamarosan rávetette magát hátulról. A szám elé kaptam a kezem, mert megfordult fejemben az, hogy barátnőm esetleg még megöli Gustavot. De nem ez történt! Következő felbukkanásuk után együtt nevettek. Én már csak rajtuk is jót vidultam, de ekkor megéreztem két kezet a hasamon.
- Mi folyik itt? - Kérdezte Tom miközben a lehető legközelebb bújt hozzám. Összefontam karjaimat és megmagyaráztam a helyzetet:
- Vízi játékok.
A következő percben eltoltam magamtól Tomot és szembe fordultam vele. Ekkor egy meglehetősen rafinált mosoly lebbent át az arcán és a következő tevékenysége szinte követhetetlen gyorsasággal zajlott le: felkapott a kezébe és jó messzire eldobott. Sikítani is alig volt időm, de Miya utolsó szavait még hallottam mielőtt végleg a vízbe mélyültem.
- Te állat.
Majd egy újabb sikoly. Kibukkantam a vízből és ránéztem az éppen előkerülő Miyára.
- Minden oké?
- Persze. De nem ússza meg!
- Szárazon nem is.
Szólt bele Georg. Már csak egy valaki hiányzik a társaságból: a frontember. Természetesen én tettem fel a következő kérdést:
- Merre van Bill?
Tévedt pillantásom Tomra, hiszen ő a tesója. De ő erre egy nem is tudom milyen arcot vágott és hangot adott személyes véleményének:
- Biztos a parton szenved látványosan.
- Nem jön be?
Ez a kérdés kivételesen Miyától származott. Kíváncsian pislogtam egyet és tekintetem végigfutott a parton, ahol Bill épp a tengerben lépkedett úszónadrágja zsebébe helyezett kezekkel. Úgy festett mintha gondolkozna. És már megint ez a fojtogató érzés! Aztán ránéztem Miyára. Miya is Billt nézte. Ó, miért is nem lepődök meg? Bár nem tudom Miya mit érez iránta, de biztos nem közvetlen.Most Tomot akartam megfűzni, hogy menjen ki Billért, nehogy már egyedül maradjon, de őt aztán kereshetem. Amire következőleg felfigyeltem az Bill kiabálása volt:
- Ne! Eszedbe ne jusson! Ajj. Most vizes lett a hajam! Mi lesz ha begöndörödik?
- Akkor begöndörödik.
És Tom kedvesen ellökte öccsét, aki tehetetlenül kapálódzott, mígnem a vízben végezte.
- Mostmár vizes vagy. Igazán bejöhetnél!
Ha az én testvérem, Mike lenne ilyen "kedves" velem, mint most Tom Billel szerintem apa shutganjával lőném fejbe. Ez egyszerre jó fej és görény is! Ilyen lehetséges?
- Látod Nat? Most már ő is bejött.
Folytatólagosan Georg szólt. Mosolyogtam rá egyet, majd Miya ismét felszólalt:
- Nat, neked miért kell ennyire cukinak lenned?
- Mi van??!
Nem értettem mi "cukiság" van most abban, ha nem akarom, hogy egyedül legyen valaki. De nem is zavart! Inkább tovább élveztem a fürdőzést.

***

Lassan három óra fürdőzés után igazán sellőnek éreztem magam. Már meguntam és inkább a parton sütkéreztem - hátha fog rajtam valamit a nap - és mikor Miya már ismét visszament a vízbe arra gondoltam ihatnék egy újabb limonádét. Már éppen meg volt az elhatározás, de ekkor Tom leült a mellettem lévő napozó ágyra. Mosolyogva nézett végig rajtam, amire ismét csak megforgattam a szemem.
- Most mi bajod, Nat?
- Nem tudom. Inkább ne nézzél!
- De hát kilöki a szemem a melled!
- Bazd meg! Akkor fordulj el.
- Bocs, az nem fog menni. Tetszik, amit látok!
Nem tudtam eldönteni melyik lehetne kellemesebb halál neki: ha vízbe fojtanám vagy ha puszta kézzel fojtanám meg. De persze ez csak elmélet. Amúgy nem hinném, hogy lenne szívem bántani. Az igazi hülyékkel nem lehet mit kezdeni! De most valahogy kedvem sincsen vele társalogni. Pedig Miyának beadtam, hogy a pasim! Oszt' sehol semmi, mert szerintem attól, hogy rám mászott mi még nem vagyunk együtt. Bár én nem látok Tom fejébe!
- Natalie, nem megyünk homokvárat építeni?
- Ez most komoly?
- Hát ja. Addig sem unatkozunk!
- Jézusom. És te lennél a vár királya?
- Ez fájt.
Felállt és a kezét felém nyújtotta. A szeméből lerítt mit akar. Szerintem biztos el akar menni a többiek elől... de ezt azért nem tartom jó ötletnek, mert jobb szeretném szem előtt tartani Miyát és Billt... na meg persze Gustavot és Georgot!
- Jó, menjünk, de csak itt a többek közelében.
- Miért?
- Mert most annyira nincs kedvem elmenni két kilométerrel arrébb, hogy építsek egy kurva várat.
- Akkor menjünk sétálni!
- Miért nem maradhatunk itt a többiekkel?
- Mert kettesben akarok lenni veled. Beszélnünk kéne...
Ajjajj! Egy fiúnál a "beszélnünk kéne" csak két dolgot jelenthet: vagy járni akar, vagy kefélni. Ezt még Mike tanította meg nekem! Szóval az információ nem biztos... lehet nem így van! Ezért csak naiv mód belementem. Hát már épp elkerültünk barátnőmék látóteréből amikor egy eldugott kis partszakaszhoz értünk. Tom kicsit közelebb lépett hozzám és megkérdezte:
- Megfoghatom a kezed, Nat?
- Nem! Miért akarod megfogni??!
- Akkor próbáljuk így: megfogom a kezed.
- NEM!!
És megfogta a kezem. Kérdőn néztem rá, bár kissé morcosan, mire ő megmagyarázta:
- Ez most nem kérdés volt, hanem kijelentés.
- Észre vettem...
Ezt követően kézen fogva sétálgattunk és végre sikerült a tárgyra térnünk:
- Miért tetszik Bill?
- Tessék??!
- Jól hallottad: miért pont ő tetszik?
- Hát... azt én meg nem mondom neked! De Bill Miyát szereti... Miya meg... nos nem is tudom! Szerintem érez valamit iránta, csak talán még magának sem vallja be.
- Nem tudom. De nem veszed észre magad, Nat?
- Nem.
- Azt látom! Én velem, a tini idollal nyugodt lélekkel összejöhetsz! Bill hozzám képest semmi. Velem jobban jársz! És látod: ő amúgy sem téged szeret!
Tudom, hogy Tom igazat mondd, és azt is tudom, hogy ezt én is tudom. Csak egyszerűen nehezemre esik belátni. Ugye valami ilyesmi van? Tehát most itt sétálok az állítólagos tini idollal és nem tudom mit kéne kezdenem a helyzettel. De csak összehozok valamit!
- Tom én csak... tudod mit? Ezt még majd megbeszéljük, addig kitalálom mit fogok mondani, jó?
- Öö... oké... szeretsz?
- Hogyne...
Ezzel zártam a témát és ismét tovább sétáltunk, mikor Tom keze végül a derekamra tévedt és - hogy ne legyen kényelmetlen - én is átkaroltam az övét. Szorosan hozzá bújtam és elindultunk visszafelé.