{ Felelsz vagy mersz?

A vérszomjas bull dog horrornak immár vége. Mindenki nagy megkönnyebbüléssel és laza tempóban sétált vissza a hotelbe, bár Gustavban még mindig meg volt az az ösztönös hátra fele tekingetés, nem-e akar még egy menetet az a korcs. De szerencsékre ez nem következett be. Visszaérve a recepciós ijedt és egyben rémült tekintette fogadott amint megpillantotta a fiúkat. Szinte már előkelőnek éreztem magamat Natalieval egyetemben, hogy mi nem vagyunk nyakig sarasak. Egy félmosollyal reagáltam le az egészet és a tettek mezejére lépve felráncigáltam Nataliet akarata ellenére. Belépve a szinte már otthonnak nevezhető ideiglenes lakosztályunkba pedig, vettem erőt a pizsamámba való átvedléshez. Épp csak egy résnyire nyitva hagytam az ajtót mire kisegérhez hasonló kuncogás törte meg a csendet. Úgy tettem mintha nem hallanám pedig nagyon is hallottam. Míg ők elnézték a bemutatót én észrevétlenül az ajtóhoz osontam és kifelé nyitva mindhármukat jól orrba találtam.
- Még szerencse hogy kifelé nyílik az ajtó! - nevettem föl rálátva a földön fekvő áldozatokra. Natalie egy jót nevetve érkezett meg mellém ugyanolyan kárörvendő mosollyal ami az én arcomon is mutatkozott. A védtelen "anyámasszony katonák" agyba-főbe jajgattak. De várjunk csak! Három? És a negyedik? Néztem kérdően Natra aki hevesen a mosdó felé mutogatott. Hamarosan Bill tűnt föl kijövetelt a mosdóból. A kis szerencsés! De legalább van egy értelmes a bandában. Elégedetlenül megráztam a fejemet.
- Bill!!! Várj! - szaladt oda hozzá Nat azzal a sugárzó tekintetével amennyit csak bírt kiszorítani. Bill félve állt a mondatkezdete előtt, aztán ráhagyta.
- Nem akarsz felelsz vagy merszt játszani? - hmmm, ezt pont ő kérdezi aki sosem játszik ilyen játékokat. Kíváncsian vártam mi sül ki belőle de hála drága Natnak nem az történt amit én helyeseltem volna.
- Milyen kitűnő ötlet! - pattant föl a földről Tom, csodáltam is ezt a hirtelen jött tettét. Arrogánsan félre lökött a küszöbből és betessékelte a többi srácot. Nat és Bill süvítve haladtak el mellettem úgy, hogy Bill alig tudott megszabadulni Nat kézfogása között. Kint álldogálva adtam magamnak néhány percet, hogy átgondoljam az egészet. De végül lelkifurdalás nélkül belementem. Mindenki letelepedett a földre Natalie utasítása szerint. Előkerült egy üres üveg is ami nélkül nem is lenne igazi a felesz vagy mersz játék. Feltűnően látszódott rajtuk, hogy még sosem játszottak ilyet, de Nat szívesen a keze ügyébe vett mindent.
- Ezt az üveget kell forgatni mindaddig amíg a teteje rá nem mutat az illetőre. Annak kell felelnie vagy mernie.
- Én nem játszok ilyet! - jelentette ki Bill hanyatt fekve az ágyon. Az az én ágyam te fekete sörényes oroszlán!!
- Én sem. - követte Nat Bill példáját mire én furcsán felkaptam a fejem.
- Ne mááár! Itt hagysz egyedül hármukkal szemben? - ő semmit szólván közelebb telepedett Billhez aki árgus szemekkel követte.
- Nos, ki kezd? - vágott közbe Georg.
- Én forgatok!! - egy erőteljes forgatással Tom jóvoltából rám esett az első alkalom.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Tom.
- Felelek.
- Miért haragszol rám? - szegezte rám szúrós tekintetét.
- Mert lelkifurdalás nélkül kihasználsz mindenkit. - válaszoltam karba tett kézzel.
- ÓÓÓ, szóval erről van szó?! Nem bírod elviselni, hogy én sokkal több figyelmet kapok mint te!
- Nemmmm!!! - vágtam a szavába.
- Teljesen eltérsz a tárgytól!!
- Skacok, nem lenne jobb ha hagynánk ezt a témát! - javasolta Gustav kérlelő szemekkel.
- Rendben. De cserébe merned kell!
- Miééérttt?
- Nem halsz bele. - szólalt föl Nat, pedig azt hittem mi barátnők egy oldalon állunk! Lesütött szemmel adtam választ.
- Rendben.
- Akkor hát, adj egy ölelést! - jelentette ki Tom, én pedig alig bírtam köpni-nyelni. Ez teljesen megbolondult? Ilyen hülyének nézne?
- Békülés szempontjából ez nem rossz ötlet. - tette hozzá Bill.
- Istenem nem hiszem el, hogy ezt csinálom! - Tom izgatottan várta a reakciómat, mire én feltűnés nélkül gyorsan megöleltem. Ám de, még mielőtt gyorsan szabadultam is volna váratlanul minden erejével azon volt, hogy minél több időt szánjon az ölelésre. Egy jókora lökéssel adtam tudtára nem tetszésemet mire mindenki lankadatlan szemekkel figyelt. Kínos!!!
- Okéé....forgassunk tovább! - húzta el a száját Georg.
- Tudjátok mennyi az idő? - Bill kezét a fejére helyezve kérte a pontos időt, mikor kérésére Nat bukkant elő felette megmondva a választ. Erre az előbb még békésen pihenő srác megugrott és egy erőltetett mosollyal köszönte meg. A játék kezdett huzamosabb ideig elhúzódni, láthatólag élvezték a velünk töltött pillanatokat. Még most sem hiányozhattak az újabb vicces és felettébb kínos jelenetek, mint azt már megszoktuk. Addigra már mindenki a játékba fektette a figyelmét. Nat és Bill is csatlakozott.
- Bill. Felelsz vagy mersz? - csökönyösen faggatta Nat.
- Merek.
- Fogd meg Nat melleit! - nevetett föl Tom és vele együtt ment is a röhögő hullám. Bill bosszankodva szemezett testvérével míg Nat elpirult mint egy partra vett rák. Jómagam is nevetett de Nat ijesztő és félelmetes szemei rám meredve valahogy elvették a kedvemet.
- Akkor csak mutasd meg a szexepiledet. - pattant ki a fejemből.
- Biztos, hogy azt te akarod látni? - szólt bele Tom és a nevetés újból felhangzott mindegyikünkből. Kérésemre Bill megmutatta a szexepiljét ami nagyjából a szájában lévő vasat jelentette. Felhúztam a szemöldökömet, ez lenne az a nagy durranás? Az ember valami sokkal nagyobbra számít és tessék, ő csak egy fémmel kérkedik!
- De cuki! - e mondat elhangozta után mindenki kérdően tekintett Natra akinek szemlátomást bejött a dolog. Istenem, mikor fog már felnőni? Remélem soha. A játéknak viszont még korán sem szették végét. Olyannyira tetszett mindenkinek, hogy alig bírtak elszakadni tőle. Már 04.30 lehetett mikor megjelent a recepciós panaszt hallva a többi embertől a végeérhetetlenen nevetés miatt. Haragosan kikelt magából, hogy mi előbb térjünk rá az alvásra. A fiúknak nem is kellett többször mondani, azonnal kisüvítettek ránk hagyva a balhét.
- Jellemző! - mondtam gúnyosan Natra nézve. A férfi elnézve a történtektől küldött minket is lefeküdni mi pedig engedelmesen szót is fogadtunk neki. Már javában lámpa oltás volt mikor rájöttem, hogy nem megy az alvás.
- Nat! Ébren vagy?
- Igen. - ez megnyugtató. Máskor elküld melegebb éghajlatra ha álmában merészelem felébreszteni.
- A Tokio Hotelel játszottunk felelsz vagy merszt?
- Miért kérded ilyen meglepetten? Hisz te mondogatod folyamatosan, hogy ők is normális emberek. - felelte Nat.
- Tudom, tudom...de azért még sem mindennapos. - felidézve magamban egy pillanatot folytattam tovább.
- Te meg lehetnél, néha lazább is! Egyfolytában Billben voltál, holott az elérhetetlen és kiszámíthatatlan lányokért vannak oda általában a fiúk. - adtam tanácsot a jövőre nézve.
- Héy, te csak ne oktass ki miss. magamba fojtom minden érzésemet. Ha tudni akarod Tom és a te összetűzésed egy piszlicsári ügy miatt ilyen! Nem értem miért kell ennyire túl reagálni. - tört meg Nat visszavágva az előbb elmondottakhoz.
- Valóban? - kérdeztem vissza, mire egy rögtön jött ötletként egy párnát ragadtattam és azzal támadt meg a sötétségben. Védetlenül felsikoltott, pedig nem is kést szúrtam bele. Várhatóan ő is egy párnát ragadott és, hogy mentse a saját bőrét azzal ütlegelt míg ki nem ért a folyosóra. Futásba iramodott én pedig kiérve már nem is láttam, hogy hol talált magának búvóhelyet. Ám, hamar lelepleződött mikor a szomszédos szobából nyílt az ajtó megjelenve Tom amint kifelé lökdösi a nem szívesen látott vendéget. Mikor sikerült újból felvennem a szemkontaktust Nattal Tom ijedten húzta vissza még mielőtt elkaptam volna.
- Engedj be!!! - akaratosan kopogtam az ajtó előtt és tekintettel nézve, hogy ne vonják magukra a figyelmet már nyílt is az ajtó. Újból Tom tűnt föl aki szívélyesen vezényelt be a szobába. Beérve gyanítottam, hogy valami nincs rendjén és megérzéseim igaznak bizonyultak. Tom zárral húzta az ajtó mire megvilágosult a szoba. Nataliet pillantottam meg először az ágyon fekve.
- Úgy látszik éjszakára itt maradtok! - suttogta a fülembe Tom.
- Nat!!! - kiáltottam de szavamra nem kaptam segítséget.
- Jól van... - mély levegőt véve kezdtem el a kijárat felé sétálni de Tom utamat állta. Számítottam rá, hogy így fog cselekedni ezért egy ágyékon való rúgással adtam neki búcsút. Teljesen elfogyott minden türelmem. Tom sebesen a földre rogyott én pedig Nattot hátra hagyva tértem vissza a szobámba.