{ Siker

- Hú, hát ez tök jó... - fordultam Miya felé.
- Testőrök kísértek minket az 5 csillagos hotelünkig! Király!!! *.*
- Felettébb. ^^
- Jó, már megint bolond vagyok... - gondolkodtam hangosan. A lakosztályunk ajtaja hamarosan kinyitódott és Miyával egyszerre tátottuk el a szánkat.
- Most itt fogunk lakni?
- Hát öö... nem egészen! Holnap megyünk Hamburgba.
- Király! *.* Géppel vagy turné busszal?
- A Tokio Hotel magángépén!
- A tokio hotel magángépén? - értetlenkedtem, hol ott mindent nagyon is értettem és most mégsem hiszem el. Az álmom valóra vált. Stylist lettem - a Tokio Hotel stylistje. Sok más álmom is van még, de ez volt az egyik legnagyobb. Na, igen az álom volt, de ez most a valóság. Akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között, azokat puhára bélelt falú szobákba helyezik, ahol halk szavú, arcukra fagyott mosolyú ápolónők törődnek velük. Persze: kétféle álomról beszélhetnék most is, mert van egy, ami csak éjszaka jön, mikor alszunk - de a másik az, amit meg akarunk valósítani, legalábbis meg szeretnénk. Viszont amit éjszaka látunk... azok az álmok ugyanolyan hatással vannak ránk, mint ha valóban megtörténnének. Ha rosszat álmodunk, verejtékezve és remegve ébredünk. Mi van akkor, ha azt mondanám neked, hogy most is csak álmodsz, bár te nagyon is valóságosnak érzed? Hiszen álmaidban teljesen háttérbe szorul a való világ, nem? Mintha csak árnyéka lenne a láthatatlan világnak. És ez a láthatatlan világ az igazi varázslat forrása. Míg alszol, valaki füledbe súghatja, hogy miket álmodj. - furcsa, hogy most ezen gondolkodom... dehát az álmainkért megéri harcolnunk. Miért dolgoznánk egész életünkben mások álmaiért?
- Hűha!
- Mi az, Miya?
- Gyere ide és meg tudod! - odaléptem mellé. A hálószoba! Ez valami gyönyörű. Két hatalmas ágy, sólámpa, selyemtakaró és vörös szőnyeg. Itt aztán igazi sztároknak érezhetjük magunkat!
- Csengessetek, ha kell valami. - mondta a nő, aki bekísért minket. Miután kipakoltunk Miyával tökéletes egyetértésben terültünk el az ágyon. Annyira jó, ha az embernek ilyen barátja van. Miyára bármikor lehet számítani, mindig ott van, ha segíteni kell, mindig kimondja a véleményét - szokott káromkodni és az a tetőpont, mikor mi a Tokio Hotelről beszélgetünk. Olyan szövegei vannak olyankor! Tökéletes rajongó. És tökéletes barát!
- Hú, hát ez a nap nem volt semmi. - kezdte Miya, mikor már másodszor pattantunk ágyba (úgy fél 1 felé, miután lefürödtünk). Ez a nap fénypontja, mikor a nap fáradalmait lefürödve, a hotelben kapott köntösben, az ágyon heverve, hálóruhában kezdetét veszi az esti tracs parti. Albérletben lakunk együtt és a napjaink többnyire ezzel telnek.
- Hát nem. El sem hiszem, hogy mi vagyunk a befutók!
- Minket vettek fel, nem?
- De! ^^
- És holnap, az az, hogy ma meglesz az első fellépésem.
- Izgulsz?
- Áá... minek?
- Nyugi, nagyon jó táncos vagy! Sikerülni fog...
- Alap, mert ott lesz az én szerencsét hozó kabalám!
- Tényleg?
- Igen, Nat. Hát ott leszel nem?
- Én vagyok a szerencse hozó kabalád?
- Ööö... ja!
- Köszönöm. - megöleltem és ő halkan a fülembe súgta, hogy "szívesen".
- Tudod Nat. Ez így tök jó, hogy itt vagyunk egymásnak!
- Igen. Senki sincs egyedül. - életemben semmitől sem féltem annyira, mint attól, hogy valaha is egyedül maradok. Még váltottunk pár szót, majd lámpaoltás volt és aludtunk. Főleg, hogy minden percben nevetésben törtünk ki! Furcsa egy dolog a semmin nevetni... de úgy látszik nekünk ez sem probléma!
Álmaimban egy gyönyörű helyen jártam egy gyönyörű fiúval... - de mindennek az álomképnek azzal lett vége, mikor észleltem, hogy valami nem stimmel a külvilágban. Víz?
- Miya! Már megint leöntöttél. Nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk normálisan keltenél fel?
- Ha nem vetted volna még észre: lerángattalak az ágyról, ordibáltam, tapsoltam - de semmi. Esküszöm egész Németországban nincs még egy ilyen ember, aki ilyen mélyen tud aludni! Sőt, talán egész Európában sincs.
- Lehet van benne valami...
A reggeli viták immár hagyománnyá váltak nálunk, mióta összeköltöztünk. De minden esetre hamarosan elkészültünk! Mentünk a reptérre, ahol is a Tokio Hotel magángépe áll. A busz amivel oda mentünk tele volt így hát állni kellett - egy ideig, de aztán bevetettem a titkos fegyveremet... leültem egy kihúzott szemöldökű nő mellé, és telefonon, max hangerőn hallgattam a Schreit. Kb. egy perc után a nő megkért rá, hogy engedjem ki - és taram!! Máris leülhettünk.
- Ezek az emberek. Nem tudják értékelni a művészetet!
- Nat, ez Tokio Hotel.
- Na és?
Nem válaszolt csak a fejét ingatva nevetett. A buszozás hátra lévő részén zenét hallgattunk és mindenféle fantázia képeket alkottunk. Mikor kiértünk a reptérre az izgalom hatalmas csomóra gyúrta magát a hasamban. Miyának biztos elege volt belőlem egy idő után! Akkor viszont azt hittem, hogy elájulok, mikor felérve a "fedélzetre" megpillantottuk a fiúkat. És én most itt fogok dolgozni! Ám mi lesz, ha szemfestésnél véletlenül kinyomom Bill szemét? Az elég cinkes lenne, de számításba vehető! Arra leszek még kíváncsi, hogy Tomnak, Gustavnak és Georgnak kell e valamennyi smink. Ó, és a hajukat is én csinálom, meg a ruhákat is én választom ki! De idióta vagyok... hiszen ez a stylist dolga!
- Sziasztok! Hogy aludtatok?
- Élünk és virulunk, kösz... - válaszolta Miya, Bill kérdésére.
- És kivel aludtatok? - ez Tom volt. Esküszöm, amilyen helyes, néha olyan szinten idegesítő és perverz is. Miért érzem úgy, hogy nem ő lesz az első ember, akivel tökéletesen kijövök?
- NATALIEVAL! ^^ - mondta lényegre törően Miya. Ekkor a fiúknál bekövetkezett egy röpke adásszünet. Egymásra néztek, majd Gustav kifakadt:
- Ez most komoly? O.O - de Georg folytatta:
- LESZBI SHOOOOW! Yeah... ^^ - erre mindenki ránézett Georgra, aki ártatlanul nézett vissza. Folytatólagosan mindenki kifakadt....
Az utazás hátra lévő része, szerintem ismerkedéssel és kérdezgetéssel fog eltelni. Mi Miyával egymás mellett ültünk, én az ablaknál, ő meg kívül. Ez az én kérésem volt, hogy ablak mellett üljek, mert még soha életemben nem repültem. És felszállásnál annyira jó volt nézni a mellettünk monoton egyhangúan kúszó bárányfelhők lassú, álmosító mozgását. De csodálatos volt. Mintha a felhők között valami gyönyörű, másik világ rejtőzködne, felfedezésre várva. Remélem én leszek az, aki felfedezi őket! Ó, és Miya! Hát... ez már egy új álom! Csak kérdéses, hogy meg valósítható e...