RÉSZEK
Merj álmodni || DARETODREAM-TH.BLOGSPOT.COM - Képek, interjúk, vidók, történetek, és a rólunk...|





időpont: 17:00
comment here |0
Szerkesztő: Lotte & Meloddy

1.fejezet; 2.rész
Natalie szemszögéből

{ Új állás?


A taxiban ülve egyre jobban csak nőtt bennem a feszültség. Ez utóbbi kikerülése végett kedves barátnőm a kezembe nyomta mp3 lejátszóját - de ez rajtam nem segít. Mégis milyen egy állásinterjú? Meghallgatás? És ha cikis helyzetbe keveredünk? - a gondolatot azonnal elhessegettem egy A3-as méretű legyezővel az orrom elől.Tekintetem a monoton zöld, egyhangú tájra vándorolt a taxi mellett. Még általános iskola 8. osztályában történt, hogy az irodalom tanárom azt mondta: a zöld szín nyugtat. Engem ebben az esetben csak jobban idegesít. Barátnőm, Miya sem mondható különb nyugalommal bíró egyénnek az eddig lefutott percekben. Kettőnk közül mindig is én voltam az idegesebb típus, de most az ő arcán is rendesen kiül az izgalom. Izgalom? Hát legalábbis valami hasonló. Valójában még nem nagyon beszéltem vele az álmairól - pedig a legjobb barátnőm. - de azt meg kell hagyni, hogy ennek a lehetőségnek semmikép sem mondtam volna nemet. Világ életemben azt álmodtam, hogy stylist legyek egy világhírű bandánál - de most mégis... tétova perceim közepette csak azt tudom gondolni, hogy: idén töltöm a 17. életévemet - miért választottam a munkát a tanulás helyett? Az egyetemre két évig jártam. De se 15, se 1 éves fejjel nem hittem volna, hogy ekkora szerencsével járok, hogy eljutok egy meghallgatásra a fővárosba - és nem is akármelyik bandánál dolgoznék ha sikerülne: a Tokio Hotelt szerintem legalábbis nem lehet átlagosnak ítélni... az álmom beteljesülésétől pedig csak egy hajszál választ el - de pesszimista révén magam is tartok a helyzet komolyságától. Bár rengeteg ember véleménye szerint vagyok naiv - de most naivságom teljesen elmerült bennem. Csak a puszta izgalom és az ujjaim tördelése maradt, és a legjobb barátnőm, Miya.A taxi valamilyen okból kifolyólag megállt. Most már a szívem a torkomban dobog!
- Mi a franc? - kapta fel Miya a fejét és éles, macska tekintetét végigfuttatta az előttünk elterülő úton és a sok járműn. Valószínűtlen egy közlekedési dugóba keveredhettünk. Remek! Így is 5 perces késésben vagyunk.Barátnőmmel szinte tökéletes, ikreket megcsúfoló azonossággal szálltunk ki az autóból és körbetekintettünk: mindenhol autó. A dugó élén egy hét méteres biztonsági őr tornyosult és mögötte egy autóbusz volt az árokban valamint egy személygépkocsi. Baleset történt - futott át agyamon ezen nyilvánvaló kijelentés. Zavartan fordultam Miyához:
- Most mi lesz, Miya?
- Hát kikerüljük a dugót és eljutunk a stúdióba, ahol is a meghallgatás lesz. Mást nem tehetünk. Késnünk nem szabad.
- A "késnünk nem szabad" kijelentéseddel elkéstél. Már 5 perce ott kéne lennünk.
- Jaj hagyjuk már! A sok ribanc úgyis eltorlaszolja az utat.
Szólt Miya és innen már nyilvánvaló volt a terv is. Előretörtünk, de a biztonsági őr beállt elénk:
- Hova sietnek a hölgyek?
- Állásinterjúra az Universal Music Straulauer - be. Esetleg probléma? A gyalogos átkelőben nincs dugó, biztos úr! - mindig is csodáltam barátnőm bátorságát. A hústorony végett én meg sem tudtam volna szólalni. Esetemben ez mondjuk nyilvánvaló, mert sosem voltam egy Oroszlánszívű Richárd (angol uralkodó) ilyen élethelyzetekben. De Miya két embert is kitesz ilyen esetekben!
- Tudom, hogy nincs dugó.
- Akkor el tetszik minket engedni?? - bátorkodtam Én egy szelídebb hangvételű kérdéssel. A hangerőmet igyekeztem lejjebb csavarni, mert bátorságom még mindig valahol a kanyarban lebeghet. De a biztos úr elfintorodva így szólt:
- Nem is tudom. Na jó! Most az egyszer kivételt teszek. Tessék menni!
Szinte még el se haladtunk mellette mikor Miya tekintete elsötétült és igyekezett minél közelebb súrolódni a securityshoz, majd odaszólt neki nem túl sok kedvességet rejtő hangnemben:
- Te visszafejlődött ősmaradvány!
Rémülten néztem rá, majd alig tudtam visszafojtani a nevetésem. Az úr biztos nem hallotta meg, mert csak odébb állt. Jól tette, mert lehet Miya még a végén nekitámadott volna! Úgyis szeret szadizni. Gyakran fordul elő pl. hogy rajtam éli ki szadista énjét. De számomra ez nem probléma. A 7 éves öcsém mellett ez már csak lekvár stílust idéz fel. Nos: Mike pl. idegesítőbb, mint Miya, de Miyát vele ellenben imádom. Szerintem senkinek sincs ilyen patkány képét felidéző öccse, mint nekem. Nyilván nem én vagyok a sors kegyeltje!Universal Music Straulauer, Allee 1, 10245, Berlin - Németország. Jobb helyet nem is lehetne találni egy meghallgatásra! Hatalmas, négy szintes, 20. századi építmény. Régóta tündököl ez a stúdió a német fővárosban! Ám nem csak stúdió, hanem panzió is lehetne véleményem szerint, mert a négy emeletből csak az 1. és 3. rejti a stúdiót. A papírunkon az áll, hogy mi a 2-on leszünk. De ahhoz be is kéne jutni. - elmélkedésemből egy mellettem elsuhanó, szőke liba robbantott ki. Visítását talán az újévkor meggyilkolandó malacéhoz tudnám hasonlítani. Berobbant egy barna fruska mellé, majd nevettek egyet és sikítva megölelték egymást. Mia ábrázatából ezt lehet kiolvasni: "most leüssem én őket, vagy megkímélsz a feladattól és Te téped meg őket??" - kedves lány amúgy, csak vannak ilyen sötét, szado - mazó gondolatai. Mosolyommal igyekeztem rávenni, hogy még Ne ölje meg őket, mert ez az állásunk rovására mehet. De ezzel valójában ő is tisztában lehetett, mert még él a két csaj - vagy mi. Ám ez még csak matyóhímzés volt a 2-on lévő tömeghez képest! Az a sok ribanc! Eskü kezem közé kapok egyet - kettőt... hármat? és nem állok jót magamért! Vihogás, beszédfoszlányok - és félre nem érthető mondatok sugározták a teremben ülők egyhangúságát. Többségének nem az állás volt a fontos, hanem az állást adó személyek. Jellemző! Ami viszont durva, hogy itt a csajok fele 15-nél nem igen néz ki többnek. Hogy engedhették el a szüleik őket? Engem majdnem 16 éves fejjel nem akartak elengedni ide! Nem még 17...Miyával egy sötét sarokban foglaltunk helyet ahol kikritizáltuk az egész társaságot. Néha olyan megjegyzések jöttek, hogy a gyomrom felfordult a nevetéstől. Persze jó értelemben! Nos... Miya nem egy egyszerű személy. De mondjuk én sem bújok meg! Nekem is vannak pillanataim.Éppen egy nagy poén közepében voltunk, mikor a terem elhalkult, és amit hallottunk az egy meglehetősen ismerős hang volt:
- Hello! Mi vagyunk a Tokio Hotel. Köszöntünk mindenkit a meghallgatáson! Az információinkat gondolom a papíron már elolvastátok, amit mindenkinek kiküldtünk, aki esélyes alkalmazottnak tűnt. Tehát a posztok amelyekre pályázni lehet: styliste, háttértáncos, koreográfus, valamint rendezvényszervező. A lapokon amiket kiküldtünk továbbá sorszámok is vannak! Tehát: kérjük az irodába az 1-es, 2-es, 3-as és a 4-es számmal rendelkező személyeket. S így tovább a 154-ig!
Miya sorszáma a 123, enyém meg a 124. Szerencse, hogy egymás után jövünk! Nem tudom mi lett volna velem, ha előbb, vagy ha később jutok be, mint ő.
A meghallgatás immár kezdetét vette. Kívánjatok szerencsét! Remélem Arthur - a cicám - most lélekben velem van.




Új || Régi