{ Bevezetés

A nap szivárványba öltözött napsugarai ébresztetek fel már-már mesébe illő álmomból. Irigylésre méltóan pattantam föl, hisz a tudat hogy ma milyen napot írunk teljesen felrázott puha ágyamból. Ma van az állás interjú. Még nem voltam képes felfogni hogyan és miért pont velem történik mindez, hisz valljuk be egy nem mindennapi állásinterjúnak nézzünk elébe. Ösztönösen rohantam át a túl oldalon található szobába amit egy hosszú folyosó kötött össze. Léptem mély basszust hangoztattak s az ajtó kinyitásával még nagyobb hangerőt engedtem torkomon keresztül.
- Natalie!! Kelj föl! Kelj már föl!!! - óbégattam néhány centire tőle.
- Hagyj békén!! - dörmögte magára húzva a takarót. Ekkor tört fel belőlem szadista énem s erősen megragadva lábát húztam le az ágyából. Nem meglepő, de ő ügyet sem vett tettemre s tovább szunyókált.
- Natalie!! - ráztam meg a vállánál fogva de nehezemre esett ezt minden egyes reggelnél lejátszani, ezért rögtönözve egy virágos kancsót ragadtam s azzal öntöttem le.
- Hééé, ezt most miért kellett?!!! - háborogva kérdezgette.
- Hát tudod, nincs szándékom itt időzni míg te végre feltápászkodsz! - feleltem mérgesen.
- Miért kellett ilyen korán felébresztened?! Ajánlom hogy megfelelő okod legyen rá, mert különben megbánnod! - fenyegetően vágott vissza.
- Hétfő van!! Leesett?
- Hogy miiiiiiiiiiiiiiiiiii????? - elégedett mosoly terült el arcomon mikor végre sikerült rávezetnem a lényegre. Azon nyomban fölpattant és mosdó felé vette az iránt, ám, volt egy kis bökkenő. A nagy sietségben megfeledkezett lenge öltözetéről s mikor egy rokonnal került "összetűzésbe" egy hatalmasat kiáltott. Én a roppant kínos jelenetet az ajtó félfának dőlve figyeltem.
- Ha nem lennél a nőverem, akkor biztos megörökíteném ezt a pillanatot! - jelentette ki arrogánsan Mike Natalie kisöcse. Ha jellemeznem kéne akkor egy igazi kreténnek kéne elkönyvelni. Az idő múlásával sikerült alaposan kiismernem és senki sem ajánlom, hogy ezt az angyal pofiba bújtatott kisördögöt jobban megismerje.
- Hmmm, ha nem lennél az öcsém akkor nem tenném ezt! - csattan el egy hangos tockos. Natalie a szobájába vonult míg én farkast szemet néztem kisöcsével.
- Biztos szar érzés, hogy egy ilyen barátnővel kell egy lakótérben osztozkodnod! - tett hozzá Mike.
-Mike! Te kis köcsög!
- nyilvánítottam ki véleményemet, hisz nem arról voltam híres hogy ezek után szó nélkül elnézzem a beszólógátasait. Követtem barátnőm reakcióját és én is bementem a szobába.
- Ne is törődj vele! - szóltam oda Natalienek aki követhetetlenül öltözött át.
- Nekem ne mond...nem neked kell lassan 7 éve elviselned! - felelte megszabadulva pizsamájától. Én is átvedlettem hétköznapi maskarámba, hisz még hosszú nap várt ránk.
- Figyel Nat, a taxi kint vár ránk...7.45-re kell ott lennünk a meghallgatáson és> - hirtelen félbe szakított az eligazítás közben
- 7.45?? 7.45!!! Mis figyelmetlen, már 7.23 van!!! - jelentette ki, bennem pedig olyan érzés kavargott mintha két balegyenest kaptam volna a gyomromba. Nem titok, de jócskán késésben voltunk. Habozás nélkül kaptam föl minden fontos dolgot a szobából s azzal a gyorsasággal is távoztam. nagy volt a sietség, még a szűk lépcsőn is harcolni kellett az első helyért. A cseppet sem mondható baráti birkózásban mindketten rosszul jöttünk ki, még pedig a padlón végezve. Natalie szüleinek a tekintettével találkozva pedig még kínosabb volt a helyzet. Szó nélkül lábra álltunk, mire a taxi dudája jelezte, hogy ide indulni. Még egy gyors búcsúzkodás, "sok szerencsét" stb...és már be is pattantunk a taxiba. Dupla borravalót adtam a kopaszodó sofőrnek, hogy mielőbb oda érjünk az interjúra.