Deutschland sucht den Superstar
3.fejezet; 6.rész
Miya szemszögéből
{ Igaz vagy sem?
Heliocentrikus világképszerűen hangsúlyozódott most Nataliera a figyelmem, a be nem következett randiával Billel kapcsolatban. Minden mozzanatában csakúgy ragyogott a szeme, mint aki már elérte volna a célját és boldogan szeretne meghalni. Nem meglepő, hiszen csakugyan már kiskora óta szeretett volna együtt lenni Bill Kaulitzzal, és most itt a szerencsés alkalom, hogy megtapasztalja milyen is. Jómagam semmilyen extrával nem tudtam ellátni lefegyverező kommunikációs készségemmel, de a ruhával annál inkább. Mély, tekintetvonzó kivágást öltöttem rá, jobban kihangsúlyozva dekoltázsát. Persze, mint eddig szokott, eleinte ellenszenvesen nézegette magát a tükörben, viszont miután megemlítettem a randipartnere nevét azonnal elnézőbb lett a tükörben látottakkal. ,, A ruha máris kiválasztva, már csak egy jó kozmetikus kéne, aki ideiglenes gyönyörű szépséget kreál Nat pofikáján. " Elmélkedtem a következő lépéseken, majd a hétköznapi ruhába öltözött Natot megragadva kisétáltam a turnébuszból. Magamra vettem a kényesen hivalkodó Gucci selyem kabátom, miután a belváros forgatagos utcáin vettem szaporán a lépteket a vörösebbnél is vörösebb hajú Nattal.
- Hová megyünk?
- Majd meglátod. - zártam ennyivel, ami látszólag intenzíven fel is keltette az érdeklődését Natalienak. Egyfolytában csak mosolygott. Mintha teljesen más bolygón venné megszokott lépteit.
- Nat!!!
- Igen? - csöppent vissza a valóságba.
- Hol beszéltétek meg a találkát?
- Azt hiszem a helyi étteremben. Ahol tegnap vacsoráztunk...
- Milyen meghitt. - vigyorogtam el az emlékezetes percekre visszagondolva, amit tökéletesen illusztrált az a hely ahol épp kitűzték a randi helyszínt
- Jobb ötlete nem volt?
- Engem az se érdekelne, ha az utca kellős közepén vacsoráznánk egy koldus jelenlétében. Csak az a fő, hogy vele legyek.
- Valóban? - reagáltam fintorogva furcsa választ kapva barátnőmtől. Nos, ezt a nem is tudom milyen választ rögtön egy zsebre csúsztatott apró megtalálásában két darab forró, teljes mértékben helyi Hamburgi fekete kávéra pazaroltam. Lehetséges, hogy én is ennek a koffein hatásának a rabja lettem? Mert mostanság alig ismerek még nálamnál is zűrösebb napirendű embert. Kivéve Billt. Bár, a helyiek szerint az erős égetés a torokban a legmegfelelőbb Hamburgi idealista ember válasza erre a kávéra. ,, Micsoda közhely! " Később a félig kiürült kávénk társaságában, tértünk át egy teljesen más hangvételű témára. Tudniillik, a Hamburg utcáin sétálgató emberek szemértéke nem haladja meg a közel 5 métert se. Viszont, ha két olyan népszerűségnek örvendő személyt - mint az egykori Beatles befutásához hasonlítva, - lát a köznép, akkor ott gyors talpalóan cselekedni kell. Az első felismerő kikiáltás, már elérte kettőnk sikollyal kísért riadalmát. Így hát, rögvest egy közeli VIP kávéházba viharzottunk be, ami megmentésre szolgált, mivel csak illetékes személyek látogathatták meg. Olyanok mint mi. Némi foglalkozástól eltekintve, mint a helyi multik fiacskáiktól becsendülő seggnyalóktól egészen a külvárosi, nagy becsben tartott prostikig. Teljesen más környezetben érezve magát az ember, a leginkább felhívja magára a figyelmet, jobban is mint kellene. De valahogy, mégis bekellette olvadnunk a helyi tömegbe. A bár pult felé sétálva intettem a csaposnak, mint aki már rég tudja a járást az épületben.
- Két Bailest! - adtam ki a megrendelést a ma dolgozó öröm lánynak. Aztán, Natra sandítottam aki feltehetőleg szívószálból szerette volna elfogyasztani csokisan alkoholos italát.
- Nat! Most az egyszer térjünk el a megrögzött hülyeségeidtől, kérlek! - ajánlottam, miközben tekintettem ide-oda járt a helyiségben. Vegyesen ütközött pillantásom kéjjel teli üzlet emberekkel és irigykedő ku**ákkal. is Végül felderítésem közepe felé, valaki nyomatékosan zavaró tényezője ragadta meg a fenék tájamat. Mihelyst felé fordultam, egy kedves üdvözléssel a fejére öntöttem italom teljes tartalmát a perverz férfira. Majd a viháncoló nép forgatagában távoztam Nattal az oldalamon a kávéházból. Szerencsénkre kint már elcsendesült a fanatikus tömeg kiáltozása, így tehát tovább róttuk a köreinket a belvárosban. Az elektronikus kijelzőm 17.00 órát jelzett az egyedi apple gyártású telefonom kijelzőjén. Ez az egyik előnye ha híres az ember, és soha nem ürül ki a széfje. Nattal továbbra is folyattam a szavakat, légből kapott tanácsokkal és formai beszédpárbajjal kitanítva. Míg, a rohamosan elbeszélgetett időnkben meg nem pillantottuk a felénk közeledő Billt. ,, Vajon mit keres ilyenkor a városban? " Nat rémülten és pirultan barikádozta be magát mögém, mikor Bill "rég nem látott arckifejezésében" üdvözölt minket.
- Hová lesz a menetel, lányok? - kacéran vigyorgott ránk, engem persze cseppet sem bálványozott meg eme gesztus, barátnőmet ellenben.
- Elviszem Natot egy kozmetikushoz. - adtam felelet.
- Tényleg?
- Tényleg? - az előbbi meglepett reakciót most Nat ejtette ki száján.
- Igen.
- Dehát...a randi csak holnap lesz. - halkan adta tudtomra Nat.
- Tudom, de jobb minél előbb összeismertetni magadat a lányok mindennapos rögeszményivel. - közöltem a továbbra is zavarba hozott Natnak, aki egy pillanatra se vette le Billről a szemét.
- Nos, akkor csatlakozhatok én is? - jött igazán rosszul időzítve Billből az ajánlat. Szívem szerint nemet mondtam volna, de tudtam, hogy fontos barátnőmnek. Így kénytelen voltam kegyes hazugságot véghez vinni.
- Hát persze. - ,, Csak merd túlélni, a szándékos, halálos hajszárító okozta balesetedet! " Szövögettem a véresebbnél véresebb terveimet, miközben betértünk a Bill által ajánlott kozmetikushoz. Natot egy szemrebbenés nélkül azonnal kezelésbe vették, én pedig a sokáig tartó előkészületet egy női magazin sorai közt időztem. Bill közvetlen mellettem próbálta kíváncsiskodó tekintettét az újság tartalmára fordítani, addig amíg már zavaró volt számomra a tevékenysége.
- Mond, mégis mit csinálsz? - vontam kérdőre, szemöldökömet felívelve a banda frontemberére.
- Semmit. - terelődött más irányba a tekintette. Majd a köztünk alakuló kínos csöndben faggatóra fogtam Nattal kapcsolatban.
- Ugye, tudod, hogy ha csak puszta fellángolást érzek a levegőben ezzel a randival kapcsolatban, akkor azonnal megöllek!!
- Ezt meg hogy értsem? - meglepetten pislogtatta rám éj fekete szemeit.
- Úgy, hogy ha ez rövidtávon neked csak egy jó szórákozás, akkor mondj le az egészről és hagyd békén őt! - fenyegetően válaszoltam.
- Miért gondolod azt, hogy ezt tenném? Ilyenekkel pedig felesleges zsarolnod engem! - utóbbi választ hallva, gondolkozás nélkül megragadtam dzsekije gallérját és nagyot húztam rajta, hogy csak a tekintettemre fokuszáljon.
- Megismételnéd! - facsartam ki belőlem kellő dühöt szemeimen keresztül, hogy érezhesse erényességemet. De ahelyett, hogy megfélemlítő reakció váltott volna az arca, inkább csak tovább mersztette belém tekintetét. Csak akkor értettem meg viselkedésének okát, mikor szúrósan belém mélyesztette holló fekete szempárját azzal a "most kinyírlak!" monológgal belecsempézve. Ám, az ízibe jött gyerekes civódásunk hamar alábbhagyott, Natot megpillantva ahogy kisétál a kozmetikus szentélyéből. Teljesen elámultan figyeltem minimum 20 percen át készült szépségét, és nem csak én voltam az egyetlen aki szavak helyett csak bambán elnézte a megjelenő Nataliet. Hát nem furcsa?
- Gyö...gyönyörű vagy. - fogadta szívélyes bókjával Bill, holnap esti randipartnerét.
- Köszönöm. - pirult el hevesen Nat. Én egy darabig még elnéztem ezt az igen furcsa közjátékot, majd kénytelennek éreztem megadni a drága költséget az aranykezű kozmetikusnak. Fájó, de a szépségért tényleg meg kell szenvedni! Még szerencse, hogy elég vastag pénztárca áll a rendelkezésemre. ,, Bocsi Dímitry! " A hirtelen eljövő bálványozást, később az utcán lézengve folytatódott. Mindaddig, amíg egy telefon hívás be nem zavart a társaságba.
- Halló? Andreas?! - ült ki meglepettség a banda énekes arcára, mintha csak egy elfeledett anyós lenne a dologban.
- Nem, dehogy. - némán szemeztem a mellettem toporzékoló Natra ilyen könnyelmű választ adás hallva, miután eszem legmélyebb sugallata a padra ültettet. Nat egyetértően csatlakozott hozzám, majd a további telefon dialógust hallva ittuk a második adag kávénkat. Nincs mese!! Ide nagy erőlét és energia kell. Hiszen még vár ránk egy esti koncert!
- Nem...aznap épp más dolgom lesz. - szó mi szó, ahogy az interjúk is írják Bill tényleg szereti a beszélőkéjét. És mi is bizonyítja ennél jobban a realitást?
- Randim lesz. - ezt a mondatot hallva újból összenéztem barátnőmmel, aki továbbra is árgus szemekkel fürkészte a következőket.
- Nem-nem! Nem Miya! Hanem Natalie!! - ,, Nah szép! Így lehet valakit alaposan pofára ejteni!! " Tombolt bennem a düh, miközben a hallottak alapján leszűrtem a véletlen ironikusságot, és Nat elkeseredett arckifejezését. Mondhattam volna, hogy ,, nem rossz másodiknak lenni! " de az ugyan hol látott vigaszt?! Így maradtam a hasonlóan jónak bizonyuló finom hátba veregetésnél és az erőltetett mosolynál. Viszont a további percek csak nem hagytak fel a műholdas kapcsolatot értve. Ekkor éreztem úgy, hogy ideje visszatérni míg Bill jóllakottságot nem érez a szájában. Vissza is térünk, talán hamarabb mint gondoltuk is. De, elég kínos volt átlépni, vagyis fellépni a buszba, olyan látványt feltárva előttünk, ami nos, a keleténél szexuálisabb volt. A megfejtés tehát az, hogy Georg távozásunk után egy igen karikázott pornófilmet tett föl kielégítése céljából, amit nem is félt férfiasságán mozgató kezével megmutatni.
- Te jézus Krisztus!! - félreértés ne essen, de ez komolyan nem én voltam! Tekintettem a megbotrányozott barátnőmre. Kis hamar én is eljutottam ahhoz a pontig, mikor egyszerre undorítónak és humorosnak találtam az egészet. Ezt pedig legjobban Gustav méretes tenyere segítette elő a fenekemen. Csak egy tompa csattanás, majd ő is csatlakozott a megszeppent Georghoz.
- Kicsit váratlanul ért minket az érkezésetek.
- Minket pedig a ti viselkedésetek!! - válaszoltam félig hallhatóan kuncogva.
- Tudod, mi az igazán meglepő? Hogy épp a főparancsnokot nem látom közöttetek.
- Ááá....biztos valamelyik kintről szedett kur**val tolja a hotelszobába.
- Vagy úgy. - merengtem el a válaszon. ,, Ugyan mit képzeltem? Az én kedvemért csak nem fog megváltozni. " Félhold alakú mosolyingerem egy pillanatra elcsendesült, utána pedig betértem hűvösen kihalt szobám kintre néző ablakának sarkába. Elővettem az elektronikus zenedobozom, majd a banda számat végig hallgatva töprengtem a tánc lépéseken. Aztán nagy elégedetlenségemből, feltörtek a Tommal történt pillanataim. ,, Hát nem fura egy srác? Ki is képes rajta normálisan kiigazodni? Még a saját testvére se bízza rá akkordjai közt előtervelt ravaszságait. Akkor hogyan legyen meg az első lépés, az kiismerés? " Alaptalannak éreztem minden Tom iránt küldött érzelmi vibrálásomat. Tudatosan feltételeztem a lehetőségeket, amik talán még a 20% esélyt sem ütik meg. Viszont, ha mégis, az akkor minden bizonnyal testi vonzódásból alapszik, nem pedig lelkiből. Így nincs értelem a háttérben amiért folytatnom kéne. Ideje beletörődni és új utakon evezni, bármennyire is fájó az, hogy a kiszemeltünk nem szeret viszont mint szeretnénk. Szappanoperába illő magányos gubbasztásom maga Tom szakította meg egy kutya sétáltató kötéllel a kezében.
- Elviszem a kutyámat sétálni...velem tartasz?
- Hol hagytad a kur**dat?! - vontam kérdőre zabosan.
- Milyen kur**mat?
- Azt a melyiket az imént raktad meg fönt a hotelszobába!!
- Dímitryt? - kissé félretájékoztatva döbbentem meg a feleletén, amit sürgősen szégyenemben a földre szegezett tekintettel reagáltam.
- Az már tényleg túl nagy falat lenne számomra! - vigyorgott mint aki már számtalanszor megszokhatta volna viccesen humoros poénjának mértékét. Ellenben én, akit cseppet sem virított jó kedvre slampos tréfája. S az a mély csönd beállta is fokozta bennem érdekeletlenségemet iránta.
- Nos, akkor jössz?
- Miért mennék?
- Mert szeretnék beszélni veled...
- De én nem akarok veled. - feleltem tudatlanul belemélyedve felizzót dühömbe.
- Ne gyere a gyerekes marhaságaiddal! Légy nő és mozdulj ki innen! - az a felszólítás oly mértékű idegességet váltott ki belőlem, hogy csak azért is megmutattam makacsságom trónfosztását. A póráz felkerülte után tértem meg a gitáros mellett, aki szinte az alfa hím szerepébe képzelve magát navigált a nagyobbnál nagyobb épületek között. Némi társalgás hiányában, egyedül a kutyájával találtam meg a közös hangot, aki hűségesen megszolgált nyalogatásával. És miután átgyalogoltunk Hamburg kijelölt sétáló szakaszán, kanyarodtunk a helyi park felé. Mikor már úgy éreztem, hogy a markáns szandálom vörös hólyagokat illeszt talpamra, ültem le egy kietlenül álló fa padra. Tom bíztatóan példámat vette, majd a kutyájával való aprozítás kíséretében fogott beszélgetésre.
- Miya! Ugye nincs valami baj?
- Miért teszel úgy mintha érdekelne?!
- Nem is tudom, talán azért mert ettől a szokásosabbnál többet nyitód a szádat mint most!! - feltételezte Tom gyanakvóan megigazítva sapkája pántját.
- Hát nem logikus?! Most nincs kedvem hozzád.
- Hogy érted, hogy nincs kedved? Meglátogatott a mikulás vagy mi?
- Nem te Fa**!!!! - rótta meg idegességtől felbőszülten. Amire kísérő gesztenye barna szemei tanácstalanul meredtek rám. Majd a hirtelen reakció a föld irányába húzta a tekintetem.
- Soha nem leszek képes megbocsátani a szállodában történteket! - adtam tudtára elfogadhatatlan gesztusát felemlítve.
- Azért mert nem mondtam, hogy szeretlek? - valahogy, a kívánt hangnem teljesen eltérő módon furfangosan és őszintén távozott a száján. Ami végre ráébresztett, hogy ebben a percben lettem igazán szemtanúja Tom érzéseinek kimutatására.
- Ha ez kell, akkor ezer meg ezerszer elmondom mennyire szeretlek! Szeretlek...szeretlek..szeretlek! Ez már 5! - ismételgette neki dörgölőzve testemnek és hallószervemnek, a legkívánatosabb hangsúllyal kituszkolva száján.
- Szeretlek!! Szeretlek....
- Hová megyünk?
- Majd meglátod. - zártam ennyivel, ami látszólag intenzíven fel is keltette az érdeklődését Natalienak. Egyfolytában csak mosolygott. Mintha teljesen más bolygón venné megszokott lépteit.
- Nat!!!
- Igen? - csöppent vissza a valóságba.
- Hol beszéltétek meg a találkát?
- Azt hiszem a helyi étteremben. Ahol tegnap vacsoráztunk...
- Milyen meghitt. - vigyorogtam el az emlékezetes percekre visszagondolva, amit tökéletesen illusztrált az a hely ahol épp kitűzték a randi helyszínt
- Jobb ötlete nem volt?
- Engem az se érdekelne, ha az utca kellős közepén vacsoráznánk egy koldus jelenlétében. Csak az a fő, hogy vele legyek.
- Valóban? - reagáltam fintorogva furcsa választ kapva barátnőmtől. Nos, ezt a nem is tudom milyen választ rögtön egy zsebre csúsztatott apró megtalálásában két darab forró, teljes mértékben helyi Hamburgi fekete kávéra pazaroltam. Lehetséges, hogy én is ennek a koffein hatásának a rabja lettem? Mert mostanság alig ismerek még nálamnál is zűrösebb napirendű embert. Kivéve Billt. Bár, a helyiek szerint az erős égetés a torokban a legmegfelelőbb Hamburgi idealista ember válasza erre a kávéra. ,, Micsoda közhely! " Később a félig kiürült kávénk társaságában, tértünk át egy teljesen más hangvételű témára. Tudniillik, a Hamburg utcáin sétálgató emberek szemértéke nem haladja meg a közel 5 métert se. Viszont, ha két olyan népszerűségnek örvendő személyt - mint az egykori Beatles befutásához hasonlítva, - lát a köznép, akkor ott gyors talpalóan cselekedni kell. Az első felismerő kikiáltás, már elérte kettőnk sikollyal kísért riadalmát. Így hát, rögvest egy közeli VIP kávéházba viharzottunk be, ami megmentésre szolgált, mivel csak illetékes személyek látogathatták meg. Olyanok mint mi. Némi foglalkozástól eltekintve, mint a helyi multik fiacskáiktól becsendülő seggnyalóktól egészen a külvárosi, nagy becsben tartott prostikig. Teljesen más környezetben érezve magát az ember, a leginkább felhívja magára a figyelmet, jobban is mint kellene. De valahogy, mégis bekellette olvadnunk a helyi tömegbe. A bár pult felé sétálva intettem a csaposnak, mint aki már rég tudja a járást az épületben.
- Két Bailest! - adtam ki a megrendelést a ma dolgozó öröm lánynak. Aztán, Natra sandítottam aki feltehetőleg szívószálból szerette volna elfogyasztani csokisan alkoholos italát.
- Nat! Most az egyszer térjünk el a megrögzött hülyeségeidtől, kérlek! - ajánlottam, miközben tekintettem ide-oda járt a helyiségben. Vegyesen ütközött pillantásom kéjjel teli üzlet emberekkel és irigykedő ku**ákkal. is Végül felderítésem közepe felé, valaki nyomatékosan zavaró tényezője ragadta meg a fenék tájamat. Mihelyst felé fordultam, egy kedves üdvözléssel a fejére öntöttem italom teljes tartalmát a perverz férfira. Majd a viháncoló nép forgatagában távoztam Nattal az oldalamon a kávéházból. Szerencsénkre kint már elcsendesült a fanatikus tömeg kiáltozása, így tehát tovább róttuk a köreinket a belvárosban. Az elektronikus kijelzőm 17.00 órát jelzett az egyedi apple gyártású telefonom kijelzőjén. Ez az egyik előnye ha híres az ember, és soha nem ürül ki a széfje. Nattal továbbra is folyattam a szavakat, légből kapott tanácsokkal és formai beszédpárbajjal kitanítva. Míg, a rohamosan elbeszélgetett időnkben meg nem pillantottuk a felénk közeledő Billt. ,, Vajon mit keres ilyenkor a városban? " Nat rémülten és pirultan barikádozta be magát mögém, mikor Bill "rég nem látott arckifejezésében" üdvözölt minket.
- Hová lesz a menetel, lányok? - kacéran vigyorgott ránk, engem persze cseppet sem bálványozott meg eme gesztus, barátnőmet ellenben.
- Elviszem Natot egy kozmetikushoz. - adtam felelet.
- Tényleg?
- Tényleg? - az előbbi meglepett reakciót most Nat ejtette ki száján.
- Igen.
- Dehát...a randi csak holnap lesz. - halkan adta tudtomra Nat.
- Tudom, de jobb minél előbb összeismertetni magadat a lányok mindennapos rögeszményivel. - közöltem a továbbra is zavarba hozott Natnak, aki egy pillanatra se vette le Billről a szemét.
- Nos, akkor csatlakozhatok én is? - jött igazán rosszul időzítve Billből az ajánlat. Szívem szerint nemet mondtam volna, de tudtam, hogy fontos barátnőmnek. Így kénytelen voltam kegyes hazugságot véghez vinni.
- Hát persze. - ,, Csak merd túlélni, a szándékos, halálos hajszárító okozta balesetedet! " Szövögettem a véresebbnél véresebb terveimet, miközben betértünk a Bill által ajánlott kozmetikushoz. Natot egy szemrebbenés nélkül azonnal kezelésbe vették, én pedig a sokáig tartó előkészületet egy női magazin sorai közt időztem. Bill közvetlen mellettem próbálta kíváncsiskodó tekintettét az újság tartalmára fordítani, addig amíg már zavaró volt számomra a tevékenysége.
- Mond, mégis mit csinálsz? - vontam kérdőre, szemöldökömet felívelve a banda frontemberére.
- Semmit. - terelődött más irányba a tekintette. Majd a köztünk alakuló kínos csöndben faggatóra fogtam Nattal kapcsolatban.
- Ugye, tudod, hogy ha csak puszta fellángolást érzek a levegőben ezzel a randival kapcsolatban, akkor azonnal megöllek!!
- Ezt meg hogy értsem? - meglepetten pislogtatta rám éj fekete szemeit.
- Úgy, hogy ha ez rövidtávon neked csak egy jó szórákozás, akkor mondj le az egészről és hagyd békén őt! - fenyegetően válaszoltam.
- Miért gondolod azt, hogy ezt tenném? Ilyenekkel pedig felesleges zsarolnod engem! - utóbbi választ hallva, gondolkozás nélkül megragadtam dzsekije gallérját és nagyot húztam rajta, hogy csak a tekintettemre fokuszáljon.
- Megismételnéd! - facsartam ki belőlem kellő dühöt szemeimen keresztül, hogy érezhesse erényességemet. De ahelyett, hogy megfélemlítő reakció váltott volna az arca, inkább csak tovább mersztette belém tekintetét. Csak akkor értettem meg viselkedésének okát, mikor szúrósan belém mélyesztette holló fekete szempárját azzal a "most kinyírlak!" monológgal belecsempézve. Ám, az ízibe jött gyerekes civódásunk hamar alábbhagyott, Natot megpillantva ahogy kisétál a kozmetikus szentélyéből. Teljesen elámultan figyeltem minimum 20 percen át készült szépségét, és nem csak én voltam az egyetlen aki szavak helyett csak bambán elnézte a megjelenő Nataliet. Hát nem furcsa?
- Gyö...gyönyörű vagy. - fogadta szívélyes bókjával Bill, holnap esti randipartnerét.
- Köszönöm. - pirult el hevesen Nat. Én egy darabig még elnéztem ezt az igen furcsa közjátékot, majd kénytelennek éreztem megadni a drága költséget az aranykezű kozmetikusnak. Fájó, de a szépségért tényleg meg kell szenvedni! Még szerencse, hogy elég vastag pénztárca áll a rendelkezésemre. ,, Bocsi Dímitry! " A hirtelen eljövő bálványozást, később az utcán lézengve folytatódott. Mindaddig, amíg egy telefon hívás be nem zavart a társaságba.
- Halló? Andreas?! - ült ki meglepettség a banda énekes arcára, mintha csak egy elfeledett anyós lenne a dologban.
- Nem, dehogy. - némán szemeztem a mellettem toporzékoló Natra ilyen könnyelmű választ adás hallva, miután eszem legmélyebb sugallata a padra ültettet. Nat egyetértően csatlakozott hozzám, majd a további telefon dialógust hallva ittuk a második adag kávénkat. Nincs mese!! Ide nagy erőlét és energia kell. Hiszen még vár ránk egy esti koncert!
- Nem...aznap épp más dolgom lesz. - szó mi szó, ahogy az interjúk is írják Bill tényleg szereti a beszélőkéjét. És mi is bizonyítja ennél jobban a realitást?
- Randim lesz. - ezt a mondatot hallva újból összenéztem barátnőmmel, aki továbbra is árgus szemekkel fürkészte a következőket.
- Nem-nem! Nem Miya! Hanem Natalie!! - ,, Nah szép! Így lehet valakit alaposan pofára ejteni!! " Tombolt bennem a düh, miközben a hallottak alapján leszűrtem a véletlen ironikusságot, és Nat elkeseredett arckifejezését. Mondhattam volna, hogy ,, nem rossz másodiknak lenni! " de az ugyan hol látott vigaszt?! Így maradtam a hasonlóan jónak bizonyuló finom hátba veregetésnél és az erőltetett mosolynál. Viszont a további percek csak nem hagytak fel a műholdas kapcsolatot értve. Ekkor éreztem úgy, hogy ideje visszatérni míg Bill jóllakottságot nem érez a szájában. Vissza is térünk, talán hamarabb mint gondoltuk is. De, elég kínos volt átlépni, vagyis fellépni a buszba, olyan látványt feltárva előttünk, ami nos, a keleténél szexuálisabb volt. A megfejtés tehát az, hogy Georg távozásunk után egy igen karikázott pornófilmet tett föl kielégítése céljából, amit nem is félt férfiasságán mozgató kezével megmutatni.
- Te jézus Krisztus!! - félreértés ne essen, de ez komolyan nem én voltam! Tekintettem a megbotrányozott barátnőmre. Kis hamar én is eljutottam ahhoz a pontig, mikor egyszerre undorítónak és humorosnak találtam az egészet. Ezt pedig legjobban Gustav méretes tenyere segítette elő a fenekemen. Csak egy tompa csattanás, majd ő is csatlakozott a megszeppent Georghoz.
- Kicsit váratlanul ért minket az érkezésetek.
- Minket pedig a ti viselkedésetek!! - válaszoltam félig hallhatóan kuncogva.
- Tudod, mi az igazán meglepő? Hogy épp a főparancsnokot nem látom közöttetek.
- Ááá....biztos valamelyik kintről szedett kur**val tolja a hotelszobába.
- Vagy úgy. - merengtem el a válaszon. ,, Ugyan mit képzeltem? Az én kedvemért csak nem fog megváltozni. " Félhold alakú mosolyingerem egy pillanatra elcsendesült, utána pedig betértem hűvösen kihalt szobám kintre néző ablakának sarkába. Elővettem az elektronikus zenedobozom, majd a banda számat végig hallgatva töprengtem a tánc lépéseken. Aztán nagy elégedetlenségemből, feltörtek a Tommal történt pillanataim. ,, Hát nem fura egy srác? Ki is képes rajta normálisan kiigazodni? Még a saját testvére se bízza rá akkordjai közt előtervelt ravaszságait. Akkor hogyan legyen meg az első lépés, az kiismerés? " Alaptalannak éreztem minden Tom iránt küldött érzelmi vibrálásomat. Tudatosan feltételeztem a lehetőségeket, amik talán még a 20% esélyt sem ütik meg. Viszont, ha mégis, az akkor minden bizonnyal testi vonzódásból alapszik, nem pedig lelkiből. Így nincs értelem a háttérben amiért folytatnom kéne. Ideje beletörődni és új utakon evezni, bármennyire is fájó az, hogy a kiszemeltünk nem szeret viszont mint szeretnénk. Szappanoperába illő magányos gubbasztásom maga Tom szakította meg egy kutya sétáltató kötéllel a kezében.
- Elviszem a kutyámat sétálni...velem tartasz?
- Hol hagytad a kur**dat?! - vontam kérdőre zabosan.
- Milyen kur**mat?
- Azt a melyiket az imént raktad meg fönt a hotelszobába!!
- Dímitryt? - kissé félretájékoztatva döbbentem meg a feleletén, amit sürgősen szégyenemben a földre szegezett tekintettel reagáltam.
- Az már tényleg túl nagy falat lenne számomra! - vigyorgott mint aki már számtalanszor megszokhatta volna viccesen humoros poénjának mértékét. Ellenben én, akit cseppet sem virított jó kedvre slampos tréfája. S az a mély csönd beállta is fokozta bennem érdekeletlenségemet iránta.
- Nos, akkor jössz?
- Miért mennék?
- Mert szeretnék beszélni veled...
- De én nem akarok veled. - feleltem tudatlanul belemélyedve felizzót dühömbe.
- Ne gyere a gyerekes marhaságaiddal! Légy nő és mozdulj ki innen! - az a felszólítás oly mértékű idegességet váltott ki belőlem, hogy csak azért is megmutattam makacsságom trónfosztását. A póráz felkerülte után tértem meg a gitáros mellett, aki szinte az alfa hím szerepébe képzelve magát navigált a nagyobbnál nagyobb épületek között. Némi társalgás hiányában, egyedül a kutyájával találtam meg a közös hangot, aki hűségesen megszolgált nyalogatásával. És miután átgyalogoltunk Hamburg kijelölt sétáló szakaszán, kanyarodtunk a helyi park felé. Mikor már úgy éreztem, hogy a markáns szandálom vörös hólyagokat illeszt talpamra, ültem le egy kietlenül álló fa padra. Tom bíztatóan példámat vette, majd a kutyájával való aprozítás kíséretében fogott beszélgetésre.
- Miya! Ugye nincs valami baj?
- Miért teszel úgy mintha érdekelne?!
- Nem is tudom, talán azért mert ettől a szokásosabbnál többet nyitód a szádat mint most!! - feltételezte Tom gyanakvóan megigazítva sapkája pántját.
- Hát nem logikus?! Most nincs kedvem hozzád.
- Hogy érted, hogy nincs kedved? Meglátogatott a mikulás vagy mi?
- Nem te Fa**!!!! - rótta meg idegességtől felbőszülten. Amire kísérő gesztenye barna szemei tanácstalanul meredtek rám. Majd a hirtelen reakció a föld irányába húzta a tekintetem.
- Soha nem leszek képes megbocsátani a szállodában történteket! - adtam tudtára elfogadhatatlan gesztusát felemlítve.
- Azért mert nem mondtam, hogy szeretlek? - valahogy, a kívánt hangnem teljesen eltérő módon furfangosan és őszintén távozott a száján. Ami végre ráébresztett, hogy ebben a percben lettem igazán szemtanúja Tom érzéseinek kimutatására.
- Ha ez kell, akkor ezer meg ezerszer elmondom mennyire szeretlek! Szeretlek...szeretlek..szeretlek! Ez már 5! - ismételgette neki dörgölőzve testemnek és hallószervemnek, a legkívánatosabb hangsúllyal kituszkolva száján.
- Szeretlek!! Szeretlek....