{ Interjú 2. felvonás

"Nem harapnak." - mondani könnyű, de ha én most ide beteszem a lábam, de utána törött végtagokkal, megcsonkítva, lecsapolva kerülök ki ezen a fegyházi feelinget keltő ajtón itt kő - kövön NEM marad! Mondjuk azt kétlem, hogy hozzám fognak nyúlni ott bent. Ám ha mégis: majd leveszem őket mellel! Miya szerint ez esetemben rendkívül egyszerű... na jó! Nem én tehetek arról, hogy 166 centi magas, 63 kilós vagyok - és 90 D-s melltartót hordok... - most amúgy komolyan ezen filozofálok? Nos: ha ideges az ember sok hülyeséget mondd/gondol. De amint beléptem a besötétített terembe és a közepén megpillantottam azt a széket (ott - mindenki előtt) szerintem a szívem vagy két dobbanást tuti kihagyott. Mondjuk barátnőmmel ellenben én nagyon imádom a Tokio Hotelt szóval munka kérdés szempontjából teljesen egyértelmű volt, hogy mi lenne a választásom - amúgy úgy konkrétan a fiúk közül nincs kedvencem. Milyen már az, ha különbséget teszünk két ember között (esetemben négy)? Ám a "banda sminkese" szempontból rögtön Bill juthat az ember eszébe... tudtommal a körmeit maga készíti minden egyes alkalommal, de a haj, face maker szempontjából változó a megbízott szempontja. Aztán itt van Tom. A "gyökér - macsó" szerepet őrá hagyta a nagy közönség, de én azon visszafogott véleményen vagyok, hogy nem ismerem, szóval összképem egyenlőre nincs róla. Talán nem is lesz... ha mindez mégsem jönne össze, már hogy lenne? Ó, és itt van Georg! Hmmm... szexi fiú, basszus gitárral. Kell ennél több? Plusz pontnak betudható a hibátlan felsőteste, amit nem szégyenéé a világnak megmutatni. Hááát! Én sem szégyelleném... Gustavot sosem hagynám ki... elgondolkodó bohócnak emlegetik a banda háta mögött. Vajon ebből mennyi igaz? Ó, és hát pofira is cuki. Olyan, mint egy édes kis tengeri malac, vidéki pocok vagy kisegér! Nagyon szeretek én innen mindenkit... mi lesz velem, ha beégek?
- Halihóóóó! Hogy hívnak? - rögtön az első szó a legnagyobb dumagép szájából. Íme Bill Kaulitz - Trümper! A reagom kicsit késett, de aztán mégiscsak sikerült kapcsolni:
- Tessék? Mi van? Ja öö... sziasztok! Azaz, hogy... jó napot! - decikidecikideciki....
- Na mutasd azt a jelentkezési lapot! - emelkedett fel Tom a székéről és kinyújtotta elém a kezét. Belenéztem a tenyerébe, mert először nem tudtam mit akar. Ennyire zavarban lennék? Átkozott arcpír... most is előjött!
- Ja, öm: tessék... bocsánat ha valamit rosszul töltöttem volna ki!
- Húú... erős önbizalom hiány szaglik a levegőben! - válaszolt Gustav a fel nem tett kérdésre. Szerintem senkinek sem jutott az eszébe, hogy olyat kérdezzen, hogy mi az első benyomás... elfintorodtam majd próbáltam kizárni a külvilágot és csak a fiúk kérdésére fókuszálni...
- Uhh! Még egy stylist... látod Bill mennyien akarnak téged kisminkelni!
- Csitulj. Inkább hallgassuk Nataliet! Miért pont ezt a szakterületet választottad?
- Mert... hát micsoda kérdés ez? Mert ahhoz...
- Mert Bill a kedvence? - cinikusan végignéztem Tomon, aki meglepően perverz vigyorral kémlelte dekoltázsom. Számítottam erre az incidensre! Miya is felkészített rá... ó, hogy miért nem vagyok én képes legalább egyszer megfogadni a tanácsát! Pedig ez a póló csak kicsit kivágott. De folytattam a társalgást, mintha észre sem vettem volna mit művel:
- Hm. Nem ezért. Sminkelni azt nagyon tudok - ezt persze nem saját magam sztárolása ként mondom, de már 11 éves korom óta csinálom! Mások is szoktak hozzám jönni smink tippekért, vagy esetleg maga a make over - ért... ezt elhiheted nekem! Emlékszem, hogy egyszer a szomszéd néni...
- Ooookééé... elhiszem neked! Amúgy nyugalom: Tom csak viccelni akart.
- Hm.... Felettébb vicces volt!
- Hát akkor... majd küldjük az értesítést!
- De még mielőtt elmész: lenne egy kérdésem! - Tom meglehetősen kíváncsiskodónak tetszett gyermeteg mosolyával, incifinci kíváncsiskodásával.
- Hm?
- Hanyas melltartót hordasz? - Szó nélkül hagytam ott a terepet... kiérve mindent elmondtam Miyának, akinek a reakciójában nem csalódtam:
- A köcsög! Pedig leszállhatna a csajomról, mert bemegyek oszt' kinyírom őket!
- Ja persze és akkor volt állás - nincs állás...
- Az nem probléma...
- Persze! Ezt te sem gondolod komolyan, ugye?
- Á... na menjünk! Egy percet sem bírok itt tovább... fáj a fülem! - Barátnőmmel gyorsan ott hagytuk az ugrándozó barbikat, majd elindultunk az albérletbe. Hosszú napot hagytunk a hátunk mögött! Egy ilyen nap után kellemes volt a pihenés...